Az oromhegyesi születésű, jelenleg Ilonafalván (Zimonićon) élő juhász, Bálint István birkanyíró egyike a legtapasztaltabbaknak a szakmában, idén már több mint kétezer birkát nyírt meg kézzel.
– A birka kézi, ollóval történő nyírása nagy kézügyességet, odafigyelést igényel, nehogy az éles szerszámmal kivágjuk, felsértsük az állat bőrét, mivel a seb elfertőződhet. Már ötven éve foglalkozom birkákkal, juhászkodással, de még velem is előfordul, hogy véletlenül felsértem a birka bőrét. Ilyen esetben a sebet bekenjük jóddal, ami fertőtlenít. Vigyázni kell arra is, hogy a szerszám, a birkanyíró olló ne legyen rozsdás, mert az is okozhat fertőzést. Április végén már kezdjük nyírni a birkákat, és mire beköszönt a nagy meleg, a nyári forróság, addigra a birkákat megszabadítjuk a meleg gyapjúbundájuktól.
Néhány évtizede még sokkal nagyobb becsülete volt a gyapjúnak, de a sok műszál, az olcsó kínai textiláru kiszorította gyapjút, alig lehet eladni, vagy ha meg is veszik, nagyon alacsony az ára, nem nagyon éri meg vele vergődni. A birkákat viszont évente ajánlatos megnyírni, és ha már megnyírjuk az állatokat, a gyapjút nem dobjuk el. Idén is alacsony a gyapjú ára, alig 40-50 dinárt adnak kilójáért. Néhány éve még 80 dinárt ért, sőt egykor a gyapjúból nagyobb haszna származott a gazdának, mint a bárányok eladásából. Gyakran még annyi gyapjú sem jön le egy birkáról, amennyit egy-egy állat nyírásáért ki kell fizetni, ami 100–120 dinár.
Otthon, Oromhegyesen annak idején édesanyám is nyírta a birkákat, tőle tanultam meg fiatal koromban a birkanyírás alapjait. Később már rutinossá vált ez a munka is. Volt nekünk is 150 birkánk, majd amikor megnősültem és munkába álltam, kevesebb birkát tartottunk. Egy jó nyíró 15-20 perc alatt megszabadítja a birkát a gyapjújától. Oromhegyesen az állami birtok farmján juhászként dolgoztam harminc éven át, ott sokat nyírtunk és gondoztuk, kihajtottuk, legeltettük a birkákat. A birtok jószágállománya meghaladta a 2500-at, többen voltunk juhászok, akik a temérdek birkával foglalkoztunk, ez volt a mindennapi munkánk. Télen kevesebb dolog volt a birkákkal, de tavasztól őszig 10–12 juhászra volt szükség, hogy el tudjuk látni a nyájat: ellettünk, fejtünk, legeltettünk, télen takarmányoztunk, tavasszal azután mi nyírtuk le a birkákat. Naponta fejenként 30-40 birkát is megnyírtunk. Maga a nyírás nem igényel nagyobb erőfeszítést, viszont a kapálódzó, menekülni akaró jószágot erősen kell tartani, le kell ültetni és biztos kézzel fogni, hogy arányosan le tudja az ember vágni róla a gyapjút. Esténként olykor már nem éreztük a kezünket az egész napi nyírás után.
Harminc évig a birtokon dolgoztam juhászként, sajnos tönkrement a vállalat, és munka nélkül maradtam. Jövőre elérem a nyugdíjkort, a 65 évet, és remélem, hogy attól kezdve már kapok nyugdíjat – mondta a tapasztalt birkanyíró, aki még ma is eljár a gazdákhoz nyírni. Egy birka lenyírásáért 110 dinár a fizetség.
Amióta 11 évvel ezelőtt elkezdődtek a birkanyíró versenyek Felsőhegyen, Bálint Pista bácsi mindegyik alkalommal versenybe szállt a fiatalabbakkal, volt már első, második és harmadik is.
