Számos társadalmi elfoglaltsága mellett nagy lelkesedéssel kutatta Zenta és környéke, a Tisza mente élővilágát, külső munkatársa volt a Magyar Szónak, a Hét Napnak, állandó rovata volt a Tiszavidék mellékletben. Két-két külön kiadványt szentelt Zenta és környéke növény- és állatvilágának, Zenta monográfiájában az Élővilág fejezet szerzője.
Hosszú oldalakon sorolhatnánk a tanár úr közhasznú ténykedését, de mindenekfelett ki kell emelni fáradhatatlan segítőkészségét, emberségét, a példás pedagógust, akihez bárki bármikor fordulhatott segítségért. Az évtizedek során rengeteg középiskolás és egyetemista diplomamunkájának elkészítéséhez adott tanácsot, könyveket, szakirodalmat, megosztotta velük saját kutatásait, feljegyzéseit és tapasztalatait. A horgászok, ha ismeretlen hal akadt horgukra, biztosak lehettek benne, hogy János bácsi meg tudja mondani, hogy miféle ritka szerzet került elő a Tiszából, a folyóból, amelynek a tanár úr is nagy szerelmese volt. A Tiszához kötődik számos tudományos felfedezése is, több új halfaj leírása.
Tudományos közleményekben számolt be felfedezéseiről, új mohafaj, édesvízi hidra, kagyló és több halfaj első hazai előfordulásáról számolt be a tudományos világnak. Több mint háromezer írása jelent meg a sajtóban, rádióban. Néhány évvel ezelőtt még aktív fordítóként dolgozott, több mint harminc általános és középiskolai tankönyv (főleg biológiából) magyar változata fűződik a nevéhez.
A Tisza-parti jegyzetekben írta: „A Tisza, ez a szeszélyes folyó biztonságos hajóutat, jóízű halat, öntözéshez lágy vizet, nyáron felüdülést kínál. Törékeny tiszavirágot termő agyagos medre, kagylójárta, kusza vonalas homokzátonya; partifecskének otthont adó, meredek löszfala; hamvas szederben, de csalánban is gazdag, árnyas fűzligete, tükörsima vize vagy haragos hullámainak habos taraja mind-mind emléket hagy bennünk. Az emlékekből idővel igencsak kedves szálak fűződnek tova tartósan, kialakítva a múlt csodálatos (néha kissé már giccses) szivárványát. Szeretjük a folyót, ha csónakunkat békésen ringatja, miközben »ereszkedünk«, s nagyokat szippantunk a vízszagú, párás levegőből.”
Szerteágazó munkásságáért már 1955-ben az akkori JSZNK elnöke munkaérdemrenddel tüntette ki, 1983-ban megkapta a Jugoszláv Környezetvédelmi Szövetség aranyoklevelét, 1998-ban Zenta díszpolgárává választották.
További jó egészséget kívánok kedves kollégámnak, barátunknak, Guelmino János Tanár úrnak!
