A zentai Vakok és Gyengén Látók Egyesületének szervezésében a Tisza-parti városban először emlékeztek meg a fehér bot, vagyis a vakok és a látássérültek nemzetközi napjáról, amelynek célja a közvélemény figyelmének felkeltése az érintettek sajátos helyzete iránt, egyben keresve gondjaik megoldásának a lehetőségeit s a társadalomba való mind teljesebb beilleszkedés útját.
Az Alltech-pavilonnál tartott összejövetelen Györe Árpád, az újonnan megalakult egyesület elnöke és Benák Teréz alelnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid kulturális programmal folytatódott a rendezvény, végül pedig Szabó Eszter nyugalmazott magyartanárnő szólt az egybegyűltekhez. Az egyesület elnöke lapunk munkatársának elmondta, hogy a zentai vakok és gyengén látók idáig az őket tömörítő szabadkai egyesületnek voltak a tagjai, de ez az elmúlt időszakban egyáltalán nem viselte gondját a zentai tagságnak. A zentaiak ezért kiváltak, és egy új, községi szervezetet alapítottak.
A Tisza menti községben mintegy hatvan tagja van az egyesületnek, de további zentai polgárok csatlakozására is számítanak. Az egyesület az érintettek felkarolását tűzte ki fő céljaként, akiket a törvényes keretek közt minden formában segíteni szándékoznak. Györe Árpád elmondta, hogy bárkihez is fordultak az elmúlt időszakban, aki tehette, segített abban, hogy a zentai egyesületüket bejegyeztessék, és hogy működőképesek legyenek.
A fehér bot alkalmazásának az ötlete egyébként a francia Guilly d’Herbemont grófnőtől származik, aki a huszadik század elején Párizs utcáin sétálva többször megfigyelte, hogy a vakok és a látássérültek a nagy járműforgalomban mekkora veszélynek vannak kitéve, miközben félénken és bizonytalanul közlekednek. A grófnő, ahelyett hogy az akkoriban az úrhölgyek körében oly népszerű tevékenységgel, az irodalmi műveknek a Braille-írásrendszerbe való átültetésével foglalkozott volna, egy könnyen felismerhető eszköz elkészítésének és bevezetésének a gondolatát vetette fel. Így merült fel benne a fehér bot használata, amelyet egyrészt a járművek vezetői és a gyalogosok távolról felismernek, és tudják, hogy közöttük vak, illetve látássérült ember közlekedik, másrészt pedig az érintett ezzel tud „tájékozódni” a környezetben.
