Annyiért adom, amennyi pénzt a vásárlók adnak – mondta szomorúan az egyik árus, miközben portékájának az ára iránt érdeklődtem tegnap a szokásos zentai piaci zarándoklatom során, majd megjegyezte, hogy még hétfőhöz képest is gyenge a kereslet és a kínálat. Tény és való, hogy az utóbbi néhány évben nyoma sincs a régi szép idők hét eleji nagy piacának, s nem egyszer megtörtént már az is, hogy az egykoron kihaltnak számító szerdán vagy csütörtökön zsongott csak igazán a zentaiak agorája. Amióta pedig beütött a gazdasági válság, azóta a pultok között sétálók, a portékák iránt érdeklődők és a postán a számlájukat befizetők számán lehet nagyjából kikövetkeztetni, hogy hány zentai vállalatban is volt az előző napon fizetés, illetve a rászorulók mikor kapják meg szociális segélyüket.
Egy olyan társadalom tőzsdéje ez, amely önhibáján kívül él egyik napról a másikra. A különbség csupán az, hogy a Wall Street jól öltözött, maroktelefonnal és laptoppal veszetten üzletelő brókerei helyett kopottas ruhás emberek követik a portékák „árfolyamát”, s a teljes krach után a felhőkarcoló ablakából sem lehet kiugorni, hogy legalább a madarakat utánozva utoljára egy jó nagyot repüljön az ember.
Az árak a következőképpen alakultak ezen a beteges hétfőn: a vöröshagyma 40 dinár/kg, a káposzta 50, a karfiol 80, a spenót 50/csomó, a saláta 50/kg, a céklarépa 60, a zeller 40/db, a sóska 50/csomó, a bazsalikom 25, a zeller zöldje 20, a kapor 30, a zöldség zöldje 20, a dió 800/kg, a csiperke 180–200, a paradicsom 100–135, a burgonya 40–50, a karalábé 30/db, a saláta 40–50, a káposzta 40–50/kg, a fokhagyma 400, az uborka 60, a zöld paradicsom 40, a sárgarépa 70, a zöldség 120, a karfiol 70–100, a brokkoli 80–150/db, a zöldhagyma 50/csomó, a savanyú uborka 150/kg, a savanyú káposzta 120, a torma 250 dinár volt. A gyümölcspiac árai: az alma 88–100 dinár/kg, a körte 150, a szőlő 105–120, a banán 139, az őszibarack 130–180, a szilva 70–120, a citrancs 180–240, a narancs 145, a citrom 139, a kivi 200, a gyömbér pedig 310 dinár.
