Utólag mindig könnyű ilyen kijelentéseket tenni, de talán nem túlzás azt mondani, hogy Donald Trump győzelme lényegében borítékolható volt, annak ellenére, hogy a „mérések”, közvélemény-kutatások szoros eredményt „jövendöltek”. Külön téma lehetne az előzetes felmérések módszertana, illetve az, hogy ma már sokan úgy vélik, a függetlenség, objektivitás már itt is szinte kivétel nélkül megkérdőjelezhető. Az eredmények nem a valóságot tükrözik sok esetben, hanem megrendelésre készülnek. Ijesztő trendnek tekinthető ez, hiszen felveti a kérdést, a jövőben esetleg már az eredmények is „megrendelésre” átalakíthatóak. Visszatérve Trump diadalára, nehéz előrelátni, mit hozhat a jövő ilyen szempontból, megválasztása menyire fog kihatni a világgazdasági folyamatokra. Ha nem tagadja meg önmagát, akkor Trump elnöksége a belső amerikai piac számára deregulációt, adócsökkentéseket, piacvédelmet hozhat, a világgazdaságnak pedig a protekcionizmus növekedését. Sokat mondó tényként kezelhető, hogy Keir Starmer brit munkáspárti miniszterelnök elemzést kért kormányától arról, milyen gazdasági károkkal járhat, ha Donald Trump újabb amerikai elnöki ciklusa alatt az Egyesült Királyság (is) kereskedelmi háborúba keveredne az Egyesült Államokkal. Elsőre érdekesnek hangzik, de lényegében ebben nincs semmi furcsaság, hiszen állítólag máshol is intenzíven vizsgálják ezt a kérdést. Érdekesség viszont, hogy a britek nagy része az Európai Unióból való kilépés (Brexit) hatásainál is komolyabb következményektől tart. Joe Biden visszalépése az elnökjelöltségtől korai „béna kacsa” periódust eredményezett, Trump pedig most még hivatalba lépése előtt megkezdte az egyeztetéseket. A várakozásokkal ellentétben azonban narratívájában egyelőre nem szerepelnek protekcionista intézkedések bevezetésére történő utalások, egyelőre nem tudni, milyen lesz a következő kormányzati ciklus gazdaságpolitikája.
Az Európai Unió és az egyes nemzetgazdaságok, köztük a miénk is, nyilván új kihívásokkal szembesülhetnek, de közben új lehetőségek is nyílnak. A gazdaság egyébként is folyamatos változáson megy keresztül, Trump megválasztása pedig bizonyos folyamatok felgyorsítását, egyes trendek megfordulását eredményezheti. A kampány során a demokrata Kamala Harris a gazdagok adóinak megemelésére, célzott vámok bevezetésére és a szociális támogatások bővítésére helyezte a hangsúlyt. A republikánus egykori és egyben leendő elnök, Donald Trump alacsonyabb vállalati adókat, kereskedelmi védőintézkedéseket és deregulációt ígért. A Republikánus Párt megválasztott elnökjelöltje emellett újra kilátásba helyezte, hogy kilép a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodásból, és visszavágja a környezetvédelmi szabályozást. Az energiapolitikában pedig – ahogyan fogalmazott – a „fúrjál babám, fúrjál” megközelítést részesítheti előnyben, ami azt jelentheti, hogy fokozza a fosszilis eredetű, a nem megújuló energiahordozók kitermelését. Az ígéretek megvalósításának azért nem lesz akadálya a törvényhozás, mert a Kongresszus mindkét házában republikánus többség támogatja majd az elnököt.
Trump kilátásba helyezett gazdasági programja termelő szektorokra koncentráló gazdaságfejlesztési elképzelésen alapul. Az USA feldolgozóiparának foglalkoztatáson belüli részesedése az 1970-es évekbeli 30 százalékról napjainkra 10 százalék alá csökkent. Trump a korábbi elnöksége alatt, és a mostani kampány során is többször nyíltan támadta az Európai Uniót kereskedelmi ügyekben. Ez a devizapiacon az euró gyengülésével, a dollár erősödésével járhat, de talán korai lenne még azt tanácsolni, hogy a devizatartalék esetében a dollárt kellene preferálni.
Az USA részéről fokozott nyomás nehezedhet az Európai Unióra, hogy csökkentse kereskedelmi kapcsolatait Kínával, de egyelőre nehéz megjósolni, hogy az USA szemszögéből az EU konkurenciát jelent-e majd, vagy partnert lát benne a Kína elleni kereskedelmi háborúban. Az EU szempontjából motiváló is lehet az esetleges új amerikai gazdaságpolitika. Arra serkentheti az európaiakat, hogy erősebb kereskedelmi kapcsolatokat építsenek ki Afrikában és Latin-Amerikában, valamint a csendes-óceáni térségben.
Senki sem tudja, mit fog valójában csinálni Donald Trump, leendő amerikai elnök. Közismert ugyanis, hogy a kampány alatt előadott ígéretek jelentős része nem, vagy csak jelentős módosításokkal szokott megvalósulni a demokráciákban. Mindig lehet a körülményeket okolni, hogy miért nem sikerül, vagy nem célszerű betartani az ígéreteket. Az európai gazdaság versenyképességét az energiaárak emelkedése és az egyre jelentősebb kínai verseny – mely különösen a járművek piacán ékesedik – már amúgy is erősen kikezdte. A világgazdaság súlypontja keletre tolódik, ezt az új amerikai gazdaságpolitika jó eséllyel csak lassítani tudja majd. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jövőbeni elnök azt ígéri, „ismét naggyá teszi Amerikát”, de az USA még mindig nagynak is számít, a legnagyobbnak. Az előző ciklus tapasztalatai és Trump alkudozó, üzleties hozzáállása alapján az sem zárható ki, hogy az összességében mindenki számára előnyöket hozó partnerséget sikerül majd kialakítani mindazokkal, akik belátják azt, hogy nemcsak egy zéróösszegű játszmát lehet lejátszani, hanem úgynevezett win-win szituáció is előállhat. Természetesen nem utolsósorban említhető, hogy a világgazdasági folyamatokra milyen hatással bír az orosz–ukrán konfliktus, aminek lezárása, befagyasztása kedvezőbb világgazdasági klímát eredményezhet, még ha a nagy fegyverexportőrök érdekei mást is diktálnak.
Nyitókép: AP via Beta
