Pattog a nikkelbolha

Milyen áruláson kaptak rajta? Miféle árulásban vettem részt? Vajon árulás, hogy lehetővé tettem Szerbia számára a fejlődési lehetőséget jelentő projektumokban való részvételt? – tette fel a kérdést védekezésül az elmúlt napokban, hetekben őt ért sajtótámadásokra reagálva Milan Bačević területrendezési és bányászati miniszterünk. Váltig hangoztatja, hogy senkivel sem rúgta össze a port a szerb kormányban, és meg van győződve arról, hogy Zorana Mihajlović energiaügyi miniszter asszony célozgatásai nem vonatkozhatnak rá.

A bányászminiszter nemcsak azért szerepel rendszeresen az országos napilapok címoldalán, mert a szőke ciklon miniszter asszonyunk kritikája, mely szerint egyes kormánytagok külföldön az ország érdekeivel szemben lépnek fel, egyesek szerint rá vonatkoznak, hanem mert már a verebek is azt csiripelik, hogy Milan Bačević úr egyre jobban belebonyolódik az enyhén szólva is kétesnek tetsző nikkelbizniszbe. Amikor elkezdődött a Déli Áramlat fantázianevű gázvezeték építése, nyíltan kijelentette, hogy a nikkellelőhelyek felkutatásának újraindítása és egy ilyen bánya megnyitása Közép-Szerbiában az egész ország számára óriási gazdasági jelentőségű.

Az ország számára jelentős haszonnal kecsegtető tranzit gázvezeték kiépítéséhez hasonlítani egy kétséges kimenetelű és felmérhetetlen környezetszennyezéssel járó nikkelércbánya megnyitását, enyhén szólva is meggondolatlan kinyilatkoztatásnak tűnik. Miniszterünk azonban a legnagyobb lelki nyugalommal jelentette ki, hogy a lehetséges nikkelérclelőhelyek feltérképezése, a talajvizsgálatok nem jelentenek nagyobb kockázatot, mint amikor ivóvíz után kutatnak a szakemberek. A nikkelben gazdag (Közép-Szerbiában leggazdagabb nikkelércekben is alig egy százalék a kivonható nikkel koncentrációja) kőzetrétegeket fúrják meg mintavétel céljából.

A múlt héten Milan Bačević több ízben is fontosnak tartotta kijelenteni: neki nem inge. Mármint, hogy nem ő az áruló a kormányban, ahogyan egyesek következtettek a szőke kolléganője sejtető kijelentéseiből. Az kiabál, akinek a háza ég, szokták mondani. Esetünkben nagyon is kilóg a ló lába. Bányaminiszterünk feltűnően serénykedik a nikkelüzlet megalapozása körül.

Szorgalmasan dolgozik, meg sem várta, hogy állami szinten jóváhagyják a nikkellelőhelyek feltárásának jóváhagyását, megrendelte a kutatásokat. Valamiért nagyon sürgős neki, hogy beinduljon a nikkelbányászat. Nem tudhatja, meddig marad a kormányban, bár akinek a násza az ország elnöke, annak biztos hátszele van.

Közép-Szerbia polgárai nem véletlenül tartanak a nikkelbányászat elhivatott harcosától. Trstenik község elnöke máris félreverte a vészharangokat: Hogy engedhette meg Milan Bačević a Srbija Nikl cégnek a bányászati célú kutatásokat, amikor községük képviselő-testülete nem hagyta jóvá ezeket a kutatásokat. Hatályos jogszabályaink értelmében bányászati célú munkálatokat csakis az érintett önkormányzatok jóváhagyásával lehet folytatni. Erről azonban a bányászminiszterünk nem vesz tudomást, arra hivatkozik, hogy korábbról van kutatási engedélyük (Oliver Dulić volt környezetvédelmi miniszter 2011-ben adott engedélyt a kutatásokra). Sőt a Srbija Nikl a bányászati minisztériumtól már megkapta a bányászati jogot is! Hogyan lehetséges, hogy egy korábbi kutatási engedély újra hatályossá válik, holott már rég érvényét veszítette? Miniszterünk ilyen apróságokkal nem bíbelődik, zöld fényt adott a nikkelkeresőknek.

Bányaminiszterünket nem érdekli a környezetvédelem. Kijelentette, hogy jogszabály-módosítást terjeszt a kormány elé, melyben el kívánja érni, hogy a természetvédelmi területeken, a szigorúan védett első zónákban is lehessen bányászati tevékenységet végezni. Elvégre az ország gazdasági érdeke az első! Korábban már ez a minisztérium megpróbálta módosíttatni a parlamenttel azt a jogszabályt is, hogy előzetesen ki kelljen kérni a helyi önkormányzat véleményét a bányászati kérdésekben. Szerencsére ez a javaslat nem ment át.

Ha már olyan nagy biznisz a nikkelbányászat, akkor Németországban miért nem bányásznak nikkelt, amikor ott találhatók a legnagyobb ilyen érclelőhelyek? Erről és a nikkelbányászattal járó környezetszennyezésről, a sok százezer tonna meddő kőzet elhelyezéséről, a természet, az élővilág és nem utolsósorban a bánya közelében élő polgárok egészségére leselkedő komoly veszélyekről nem beszél senki. A nikkel mérgező, rákkeltő, allergén hatású, a bányászat során keletkező hatalmas meddőhányók nemcsak fizikailag teszik tönkre a környezetet, hanem óriási veszélyt jelentenek az emberre és az egész élővilágra is. Ki vállalja mindezért a felelősséget?

A nikkelügyben még Emir Kusturica világhírű filmrendező, a Mokra Gora Természetvédelmi Terület volt igazgatója is hangot adott aggodalmának. Rámutatott, hogy a térségben, ahol nikkelérc után kutatnak, kevesebb mint egy százalék nikkel van. Ugyanannyi mint a macedóniai Kavadarciban, ahol a kevés nikkelérc miatt csődbe ment a kitermelés.

Kik állnak a Srbija Nikl cég mögött? A Srbija Nikl vállalat mögött állítólag a londoni börzén jegyzett European Nickel társaság áll. A Srbija Nikl igazgatója Dragoslav Božović, volt DP parlamenti képviselő, Boris Tadić komája. A nikkelüzletben benne van a montenegrói vezér, Milo Đukanović nőtestvére, Ana Kolarević is, aki erőteljesen lobbizott az új haladópárti kormánynál a nikkelkutatások folytatása mellett. Kolarević asszonyság véletlenül annak a Vukčević nevű úriembernek az aktuális liblingje (élettársa), aki az ausztrál BHP Biliton céget képviseli, amelynek jelentős érdekeltsége, értsd: részvényei van a European Nickelben.

Mindebből leszűrhető, hogy az érdekeltek, a várható haszon várományosainak kiterjedt politikai hálózata minden követ megmozgat, fúrnak és faragnak, hátha találnak egy nagy rakás nikkelt. A természetvédelemmel meg a polgári lakossággal törődjön más, a profit érdekében ha kell, kijátsszák a törvényeket, vagy megpróbálják módosíttatni azokat. A nikkelbolha tovább pattog, a hatalom és a pénzéhség határtalan.