Mennyire tartja megbízhatónak folyóink árvízi védműveit?
– Jónak tartom, a töltések elég magasak és erősek: (18%)
– Elfogadható, de katasztrófa mindig történhet: (53%)
– Tartok az árvíztől, meg kell erősíteni a töltéseket: (7%)
– Nem kielégítő az árvízvédelem, nincsenek szükségtározók: (20%)
Szavazatok száma: 333
Mennyire tartja megbízhatónak folyóink árvízi védműveit? Így szólt a múlt heti internetes körkérdésünk, amelynek folyóink: a Duna, a Tisza, a Száva, a Temes és mellékfolyóik folyamatos áradása adott aktualitást. A válaszadóknak több mint a fele elfogadhatónak tartja folyóink árvízvédelmét, de nem zárja ki a katasztrófa lehetőségét, amit egy esetleges rendkívüli árhullám levonulása okozhat folyóinkon. Erre nem olyan régen is volt példa, a hirtelen megduzzadt Temes falvakat öntött el Közép-Bánátban. Módos falut például 2005-ben szinte teljesen elpusztította a megzabolázhatatlan ár, a helybelieknek szinte mindene megsemmisült. Állami segítséggel mintegy háromszáz új házat épített azoknak, akiknek a Temes vize romba döntötte az otthonát.
Április első hetében a Temes vízszintje Módosnál meghaladta a hat métert, a folyónak az országhatártól Szécsányig terjedő szakaszán rendes árvízvédelmi készültség van életben. A szivattyúk folyamatosan üzemelnek, de Tamáslakánál a folyó elöntötte a helyi utat. A szakemberek szerint azonban nagyobb veszély nem fenyeget, a Temes megállapodni látszik.
Tartományunkban a folyók és csatornák menti töltések hossza közel másfél ezer kilométer. A gátak zöme még az Osztrák–Magyar Monarchiában épült, és többé-kevésbé ellenálltak a nagyobb áradásoknak is, de az 1965-ös árhullámokat már nem tudták megfékezni. Első osztályos voltam, amikor 1965-ben falunkból is a Dunára vezényelték, mozgósították a felnőtt férfiakat, emlékszem, apám is elment dolgozni, gátat erősíteni. A Dunán levonuló árhullámot nem tudták megállítani a védőgátak, nem kevesebb, mint ötvenezer hektárnyi lakott területet árasztott el. Akkor a Duna 778 centiméteren tetőzött, az eltelt fél évszázadban voltak még nagy árhullámok a Dunán, 1975-ben például 735, 2006-ban pedig 745 centiméterre emelkedett a víz Újvidéknél. Az időközben megerősített, magasított gátak akár a 850 centiméter magas vízállást is elviselhetik. A vasárnapi mérések szerint a Duna vízállása Újvidéknél mindössze 472 centiméter volt.
Tudni kell azonban, hogy időközben szűkült a meder. A Begecs és Újvidék közötti szakaszon, a szerémségi oldalon duzzasztókat, kőgátat építettek a vízben, hogy kis és közepes vízállásnál is hajózható legyen a folyam. A Duna vize magyarországi szakaszáról évente óriási mennyiségű hordalékot hoz magával, amit nálunk az alsóbb, lassúbb folyású szakaszon rak le. A Duna medre már nem olyan mély, mint néhány évtizede, ebből az következik, hogy ugyanaz a vízhozam magasabb vízszinttel tetőzik. A körülmények szerencsétlen összjátéka esetén, az Alpokban beinduló hirtelen olvadás és azt kísérő esőzések nem várt hatalmas árhullámot indíthatnak el a legnagyobb folyónkon.
Az ördög sohasem alszik, de még mielőtt ijesztgetésnek vélné az olvasó e sorokat, kanyarodjunk át a szőke Tiszához, amely a nagy dunai árvíz után öt évvel, 1970-ben keserítette meg a zentaiak és mások életét is. Azóta magasították a tiszai töltéseket és a 2006-os valaha mért legmagasabb víz sem okozott komolyabb gondot. Tiszán 2006-ban évszázados rekordot döntött a vízállás (912 cm). Ekkor szegednél a vízmérce meghaladta az ezres beosztást.
A napjainkban levonuló árhullám csillapodni látszik. A Tiszán Szolnoknál van kizárólag harmadfokú árvízvédelmi készültség. Szegednél a folyó vízállása vasárnap 738 centi volt, Zentánál 690 centiméternél hömpölygött a víz. Egyelőre nem várható további jelentős áradás, de tartósan magas vízállás lehetséges
A Tisza szabályozásával, a gátak építésével gyakorlatilag megszűntek az árterületek. A magas víz nem tud szétterülni, a hordalékok emelik a meder szintjét, ami a víz szintjének növekedését eredményezi. Ennek a gondnak a kezelésére különböző tervek vannak, a gátak emelésétől kezdve az árterületek növeléséig. Magyarországon elkészült egy terv, amely szerint tíz árterületet szándékoznak visszaadni a folyónak, amolyan szükségtározókat alakítanak ki a gyengébb minőségű egykori vízjárta területeken. A földtulajdonosokat az állam kártalanítja azokban az években, amikor árvízvédelmi célokkal megnyitják, elárasztják a szükségtározókat. Magyarország jó példáját Vajdaságban is követni kellene. A Tisza vajdasági szakasza gátrendszerének felújítása folyamatban van. A munkálatokat a Tartományi Nagyberuházási Alap, valamint a Világbank finanszírozza, és a zsablyai hídtól a folyó bal oldalán kell még huszonhét kilométer hosszan újraépíteni és felújítani a védelmi vonalat. Jelenleg a Temes jelenti a legnagyobb gondot, ezért itt folynak a legnagyobb munkálatok. A védelmi rendszer kiépítésekor ügyelnek arra, hogy a Romániában medréből kilépő Temes elkerülje a lakott területeket, ne történhessen újabb katasztrófa. A gátak karbantartására, kaszálására, felügyeletére sajnos nem fordít elegendő figyelmet és pénzt az állam.
