Az emberi jogok azok a jogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Ezek olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog. Az emberi jogok elvileg mindenkit megilletnek, bár a gyakorlat nagyon sokszor mást mutat, hiszen a hatalmi és gazdasági törekvések ezt bármikor felülírhatják az egyén és a népcsoportok esetében is. Jól láthattuk a kilencvenes évek balkáni háborúi során, hogy mennyit érnek az emberi jogok nemzetközileg szorgalmazott elvei a gyakorlatban: semmit. Azonban az emberi jogok viszonylagosságát tapasztalhatjuk napjainkban is, a már évek óta tartó gazdasági válság alatt. Ferenc pápa szavai szerint a válság mögött embertelen ideológia áll, mely a pénzügyi spekuláció abszolút függetlenségét szorgalmazza, megtagadva ezzel az államok ellenőrzési jogát a közös jó érdekében. Az emberi felsőbbség tagadása miatt pedig a pénz kultusza uralkodik egy olyan gazdaság diktatúrájában, amelynek nincs emberi arca és nincsenek emberi céljai. Egy új, láthatatlan és időnként virtuális zsarnokság jön létre, amelyik egyoldalú, és a beavatkozási lehetőség nélkül diktálja törvényeit és szabályait. Az eredményt már a pápa meglátásai nélkül is jól tudjuk: elbocsátások és megszorítások minden áron a többség, főként a kisemberek kárára.
Európában nemzetközi egyezmény és bíróság hívatott biztosítani az emberi jogokat. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, valamint a betartásának felügyeletére létrehozott Emberi Jogok Európai Bírósága, amely Strasbourgban működik. Az intézmény tagja az Európai Tanács 47 tagállama, amelyek ratifikálták az egyezményt. A tagországokkal szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatnak be, amelyben a szerbiai állampolgárok élen járnak.
A sajtóértesülések szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt jelenleg több mint 150 000 beadvány van, köztük közel 11 000-et szerbiai állampolgárok nyújtottak be. Ezzel az összes tagállam közül a legtöbb beadványt benyújtó országgá lettünk, elsősorban az 1999-es légicsapások idején katonai szolgálatot teljesítő 8500 tartalékosnak köszönhetően, akik 30 eurós napi díj kifizetését követelik Szerbiától. A szerb kormány ugyanis öt évvel ezelőtt szociális segély címén mintegy tízezer, Dél-Szerbia legszegényebb területein élő tartalékosnak összesen körülbelül kétmilliárd dinárt utalt át. A Kuršumlija, Lebane, Bojnik, Žitorađa, Doljevac, Prokuplje és Blace község tartalékosaival kötött szerződés alapján a bombázások idején szolgálatot teljesítők átlagosan kétszázezer dinárt kaptak, a nagyobb városokban élő egykori tartalékosokat azonban nem akarták kifizetni. Ezért Niš környékéről mintegy nyolc és fél ezren beperelték az államot, majd miután a szerbiai bíróságokon keresztül nem jutottak eredményre, az emberi jogi bírósághoz fordultak. A strasbourgi bíróság tavaly novemberben arra kötelezte Szerbiát, hogy minden olyan személynek, aki a légicsapások idején katonai szolgálatot teljesített, 30 eurós napidíjat fizessen ki. A bíróság szerint ugyanis a más községekben, városokban élő tartalékosokat diszkriminálták. A szerb állam a több milliárd dinár kifizetése helyett inkább fellebbezett a bíróságnál, amely februárban megsemmisítette az elsőfokú ítéletet. Azonban május derekán a strasbourgi emberjogi bíróságon lezajlott a másodfokú nyilvános tárgyalás a tartalékosok kontra szerb állam ügyben. A bíróság az ítéletről az elkövetkezőkben írásban értesíti a feleket.
Az ítéletnek biztosan nagy visszhangja lesz az országban. Függetlenül attól, hogy melyik fél számára születik kedvező ítélet. Hiszen a becslések szerint legalább 100 000 tartalékost érint az ügy, illetve közvetve vagy közvetlenül az ország egész lakosságát, különösen akkor, ha az államnak néhány hónap alatt több milliárd dinárt kell kifizetni.