Nem, nem! Ne essék félreértés, nem azt kellene megmondania hőn szeretett tollamnak, ki a legszebb e vidéken. Az ugyanis jelen esetben nem releváns kérdés. Az azonban igen, mi mindent képes elárulni rólunk a tollunk. A szakemberek szerint nagyon sok mindent, pontosan úgy, ahogyan minden más olyan használati tárgyunk is, amelyek tulajdonosuk jellemző személyiségjegyeire utalnak, vagy ha nem is utalnak, legalábbis alkalmasak arra, hogy olykor helytálló, olykor helytelen következtetéseket vonjunk le azok alapján használójukra vonatkozóan.
„A töltőtoll mégis csak gyönyörű intézmény, és van olyan kiváltságos és előkelő dolog kicsiben, mint az, hogy némely ember automobilt használ lábak helyett” – fogalmazott egykoron Karinthy, s bár ma már a tollak jóval kevésbé számítanak előkelő dolognak, még kicsiben is, mint akkoriban, hiszen a mindennapjaink részét képezik, bár kétségtelen, hogy vannak, akik ma is képesek temérdek pénzt kifizetni egy-egy különleges darabért. Jómagam nem tartozom közéjük. Vannak ugyan mutatósabb tollaim, de azokat többnyire ajándékba kaptam, éppen ezért ritkán is tartom magamnál őket, a mindennapokban szívesebben használok úgymond tucatáruként számon tartott darabokat. Lehet, hogy azért, mert szétszórtságom folytán hajlamos vagyok arra, hogy elhagyjam őket, ahogyan sok minden mást is, lehet, hogy más miatt, nem tudom.
Azt viszont tudom, bármilyen furcsán is hangzik, nemrég rá kellett döbbennem arra, hogy bizony frusztrálnak a golyóstollak. Na, nem azért, mert mondjuk, esetleg csúnyán írnak, vagy netalántán túl gyorsan kifogynak, hanem valami egészen más miatt. A rajtuk szereplő feliratok miatt. Azzal ugyanis, hogy a golyóstollak részben vagy esetenként teljes egészében elveszítették eredeti, használati tárgy jellegüket, és valóságos reklámfelületekké avanzsáltak, olykor kellemetlen pillanatokat is képesek okozni gazdájuk számára. Különösen érvényes ez ránk, újságírókra, akiknek egyrészt munkaeszközünk a golyóstoll, másrészt – talán éppen ebből kifolyólag – az átlagosnál jóval gyakrabban kapunk ajándékba különféle reklámfeliratokkal ellátott tollakat, szolgálják azok akár valamely politikai párt, civil vagy érdekvédelmi szervezet, esetleg gazdasági tevékenységet végző vállalat, akár valamilyen konkrét rendezvény népszerűsítését.
A közelmúltban egy teljesen hétköznapi szituációban arra lettem figyelmes, hogy kis híján már a magyarországi ismerőseim előtt is magyarázkodni kezdtem, amikor tollat kértek tőlem, és átnyújtottam nekik az egy nappal korábban valamilyen rendezvényen kapott – ahogyan felénk mondják – örökírót. Pedig nekik aztán végképp fogalmuk sem volt arról, mit takar a rajta szereplő felirat. Szerencsére idejében kapcsoltam, és végül nem estem bele abba a csapdába, hogy megkíséreljek üres magyarázkodásba átcsapó magyarázatot adni arra, miért éppen az a toll van nálam, illetve az adott tollon miért éppen az a felirat szerepel.
A golyóstoll feltalálásának folyamatához ugyan többféle fejlesztés együttesen vezetett el, de – mint az köztudott – a golyóstoll sikertörténete mögött kétségkívül egy magyar újságíró, Bíró László áll, aki hetven éve szabadalmaztatta a golyóstollat Argentínában, és hetvenöt éve kapott szabadalmat az íróeszköz Magyarországon. A fáma szerint Bíró Lászlót újságíróként rettenetesen idegesítették, vagy ha úgy tetszik, frusztrálták a töltőtollak, amelyeket egyrészt állandóan mártogatni kellett a tintába, másrészt a papíron is igen lassan száradt meg a tinta. Amikor észrevette, hogy a nyomtatás során használt tinta sokkal gyorsabban megszárad, mint a hagyományos, azt kezdte használni. Mivel eleinte nehézségeket okozott számára az, hogy a ragadósabb tinta nem folyt ki a töltőtollból, ezért golyós végű tollat tervezett, amelynek prototípusát a feljegyzések szerint Gellért Imre segített neki megalkotni.
Az egyik magyarországi hetilap internetes kiadása a golyóstoll történetéről szóló írásában emlékeztet arra, hogy a golyóstollnak óriási hatása volt az írásbeliségre, hiszen olyan helyeken is lehetett használni, amelyeken a töltőtollat nem. Segítségével könnyebbé és gyorsabbá vált az írás, ráadásul mivel nem kellett attól tartani, hogy a tinta esetlegesen mindent összekenhet, több papírt is egymásra tehettek. Általánossá vált, hogy az emberek bárhol, bármilyen helyzetben elővehették a tollat és a papírt, leírhatták a gondolataikat, sőt akár még rajzolhattak is, ha úgy tartotta kedvük.
Kétségtelen, a golyóstoll mit sem veszített népszerűségéből. Még ma is szinte mindenkinek a táskájában akad egy-két toll, hiába tudunk jegyzetelni a számítógépünkön, a mobiltelefonunkon vagy egyéb technikai eszközeinken is. Az említett cikk szerint a golyóstoll megváltoztatta az emberek életét, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy a Popular Mechanics magazin szerkesztői szerint az 54. helyen áll azon találmányok között, amelyek a leginkább befolyással voltak az emberek életére.
Lehet, hogy egyszer talán majd az én, tollakkal kapcsolatos frusztrációmból is születik valami jó dolog? – tehetném fel magamnak naivan a kérdést, amire persze azonnal adódna a szinte teljes mértékben egyértelmű és magától értetődő a válasz: nem hiszem. Mindenesetre az eset óta rendszereztem a tollaimat. Külön dobozba kerültek azok, amelyek szalonképesek, és külön dobozba azok, amelyek kevésbé tekinthetők annak. Nem elsősorban – Karinthy után szabadon – kiváltságos és előkelő voltuk miatt, hanem sokkal inkább az esetleges félreértések elkerülése és a saját lelkiismeretem megnyugtatása érdekében. Meg persze azért, hogy ne mások mondják meg, mit mondjon a tollam nékem.
