Valamikor a 90-es évek második felében készült egy kimutatás, amely valójában a csapatsportok összesített világranglistáját jelentette. Itt, Szerbiában készítették, és egyesek meglepetésére azt mutatta, hogy ha az öt pontozott sportág (labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, röplabda, vízilabda) eredményeit vesszük figyelembe, akkor a még Jugoszlávia néven futott Szerbiát illeti meg az első hely. S valóban: az a Jugoszlávia csak a fociban kullogott egy kicsit a világ mögött, bár 1998-ban vb-t játszott – miután a pótselejtezőben 1997 őszén 7:1-re és 5:0-ra legyőzte Magyarországot –, de a nyolcaddöntőben, amikor Predrag Mijatović a hollandok ellen a felső lécre lőtte a büntetőt, kiesett. A kosarasoknak akkor olimpiai ezüstjük volt Atlantából, 1997-ben Eb-t, 1998-ban pedig vb-t nyertek. A röplabdázók 1996-ban olimpiai bronzot, négy év múlva Sydneyben aranyat nyertek, 1998-ban vb-másodikok voltak, az Eb-ken pedig 1997-ben ezüstöt, 1999-ben bronzot nyertek. A kézilabdázóknak 1996-ban Eb-bronzuk volt, 1999-ben a vb-n lettek harmadikok, a 2000-es olimpián pedig a negyedik helyen zártak. Ami a vízilabdázókat illeti, alighanem egyetértünk abban, hogy nem kellene itt pazarolni a helyet a sikerek felsorolásával.
A hagyományosan erős csapatsportnemzetek akkor, mint ma is, az USA, Oroszország, Brazília, Spanyolország, Argentína, Németország, Franciaország és Olaszország voltak. Mivel mindegyiknek volt egy-két gyöngébb válogatottja, pl. USA – foci és kézilabda, Brazília – vízilabda és kézilabda, Németország – kosárlabda és röplabda, az egyetlen igazi riválisnak a spanyolok számítottak, hisz náluk csak a röplabda volt annyira másodrangú, mint nálunk a foci.
Habár az utóbbi esztendőkben a szerbiai sportban számos szép egyéni eredmény is született (Čavić, Higl, Stjepanović, Španović, Bekrić, Mandić, Štefanek stb., hogy a kajakozókat és sportlövőket külön már ne is említsük), a csapatsportok, alacsonyabb szinten ugyan, de még sokat jelentenek. A pólósok viszik a prímet, a röplabdázók és a kézilabdázók néha megcsillannak, de alapjában véve ott vannak a 10-12 legjobb között, míg a kosarasok az elmúlt öt évben nyertek két nagy érmet. Éppen ez az utóbbi, a spanyolországi vb-ezüst volt a nagyon nagy dobás. Az egykori nagy riválisok közül egyik-másik visszaesett – különösen az oroszok és a németek –, a spanyolok és a franciák viszont továbbra is egy új lista élét pályáznák meg, Szerbia pedig biztosan ott lenne az első ötben.
Augusztusban még biztosra vettem, hogy Szerbiában a 2014-es évre Novak Đokovićot, Ivana Španovićot és a pólósokat választják majd meg az év sportolóinak, míg a nőknél még várni kellett a kosár- és a röplabda-vb-re. Most már nem vagyok biztos benne, hogy a pólósok aranyai az év végén első helyet érnek. Nem nekem, hanem azoknak, akik majd szavaznak. Mi több, le merném fogadni, hogy az egy ezüst megelőz több aranyat, hisz a vízilabdázókból már sokaknak elegük van, s 2002 óta először újra nyer a kosárlabda.
