A nagyzolás nem tartozik a legszebb tulajdonságok közé, mivel azonban leginkább nem párosul a rossz szándékkal, és mélyen emberi, ezért sokan nem idegenkednek tőle. Ki ne kívánta volna meg legalább egyszer az életében, hogy nem létező nagyságával vagy erényeivel dicsekedjen? S ha már így van, nem vethetjük a kragujevaciak szemére, hogy helységüket a sportok városának nevezik, holott ebben az országban, különösen Szabadka és Nagybecskerek mezőnyében erre semmilyen okuk és joguk sincs.
Kragujevac egy meglehetősen hányatott sorsú város Šumadija szívében. Kragujevac ugyanis a múltban, a XIX. század első felében, Szerbia fővárosa is volt, majd a politikai és egyéb fontos intézményektől távol eső vidéki várossá fejlődött vissza, mígnem az autó- és fegyveripar újra fel nem lendítette. A rendszerváltás után mindkettő csaknem teljesen tönkrement, végül azonban állami erőfeszítéssel újraindították.
Ami a sportot illeti, Kragujevac nagyon sokáig csak a másodosztályú focicsapatáról, valamint ökölvívó- és birkózóklubjáról volt ismert. Azok a sportágak, amelyeket Belgrád sajátított ki az összes régió kárára, Kragujevacon sose eresztettek gyökeret. Amíg valaki ki nem találta, hogy márpedig a város kézilabdázásban, röplabdázásban, kosárlabdázásban és vízilabdázásban is átveszi a vezető szerepet. És láss csodát, voltak eredmények! Igaz, a mesterségesen alapított erős klubok nem tartottak sokáig. A kosarazók a nyáron szűntek meg létezni, az álomcsapatnak is nevezett pólósok csak két idényen át arattak, az odatoborzott hírességek távozása után már otthon is veszítenek a kölyökcsapatra sorvadt Partizan ellen, a volt bajnok röplabdázókból kiesőjelölt lett, a kézilabda pedig csakis azért tartja magát, mert az előbbiek esetében felszabadult városi pénzek egy része ideiglenesen az ő számlájukra költözött. A női csapat vezetői így arról nyilatkozgatnak, hogy milyen jó a szakmunka (ami, ha az, dicséretes), és hogy milyen jól gazdálkodnak. Persze, ha nem kapnának a várostól, nem is gazdálkodhatnának, mint ahogyan Milorad Čavić neves úszó sem gazdálkodhatott, miután kiderült, hogy csak ámították a Kragujevacon nyitott úszóakadémiájával kapcsolatban, s gyorsan lakatot is tett rá.
A fociklubjuk is újabban a Szuperliga tagja, de szerencsére nem álmodozik világraszóló sikerekről. Jobban is teszi, mert semmi esélye. A C. zvezda elleni múlt hétvégi kibekkelt döntetlen után ugyanis a fővárosi média egy szép szót sem szólt róluk, inkább úgy kezeli őket, mintha megkárosították volna a piros-fehéreket. A fociszövetség azon nyomban megbüntette a bírót, mert elnézett egy lest a belgrádiak kárára, és piros lapot merészelt felmutatni az egyik fővárosinak, akiknek az edzője kragujevaci sorstársát ócsárolja, hisz az gyávaságában emberelőnyben sem parancsolt támadó szellemű játékot, és az ilyen játékfelfogással a szerb foci hanyatlásának egyik fő okozója lett. Fővárosi logikával a kiscsapatnak fejetlenül kellett volna rohamozni, és teret nyújtani a gyöngécske belgrádi csatársornak, hogy bírói segédlettel támogatva esetleg rúgjon egy-két gólt, és hősiesen kikapni, nem pedig megelégedni az egy ponttal.
