Érthető, hogy a Szerbiai Labdarúgó-szövetség minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megdöntse az UEFA-nak az albánok elleni, botrányos módon megszakított meccsel kapcsolatban kimondott büntetéseit. Első fokon ez nem sikerült, utolsó lehetőségként így maradt a lausanne-i sportbíróság, amely ugyan további anyagi költségeket és időt igényel, ráadásul semmi garancia arra, hogy a szerbiai érvek e törvényszék előtt megértésre találnak. Hiába a meccs vendégei részéről bizonyított politikai provokáció ténye, valamint az UEFA tisztségviselőinek véleménye, hogy a mérkőzést folytatni lehetett volna, semmivel sem lehet ugyanis eltörölni azt, hogy a szerbiai szurkolók egy csoportja behatolt a pályára, és ott vannak a felvételek is, miszerint nemcsak ezek estek neki az albán focistáknak, hanem a nézőtérről is repültek be tárgyak, valamint a biztonságaik sem vonakodtak attól, hogy az öltöző felé futó focistákra kézzel-lábbal ütéseket mérjenek.
Állítólag mégis fennállt a lehetőség, hogy az egész ügy békésen, egy új meccsel záruljon le. Az UEFA, legalábbis a szerbiai sajtó szerint, engedélyt adott a szerb küldöttségnek, hogy a büntetésre benyújtott óvások megtárgyalása előtt négyszemközt tárgyaljon az albánokkal, amikor elhangzott az újrajátszás javaslata, hisz a kimondott büntetések egyik félnek sem felelnek meg, s a csoport többi tagjának biztosítanak előnyös helyzetet.
Ezt a javaslatot az albán fél gondolkozás nélkül elutasította. Első hallásra nem tűnik logikusnak, hogy az albánoknak megfelel a zöldasztalnál véglegesített 0:3-as vereség, és hihető lenne, hogy kapva kapnak az alkalmon, hogy nézők nélküli új meccsen esetleg jobb eredményt harcoljanak ki. A másodlagosnak is nevezhető, de tényleges érdekek és a matematika azok, amelyekről az itteni sajtó egyetlen szót sem szól. Az albánok nem fogadhatták el az új belgrádi mérkőzést, mert, mivel kitartanak az állításuk mellett, hogy életveszélyben voltak, azzal saját magukat tromfolnák le, és a szerb fél kezére játszanának. Nekik a 0:3, mivel Szerbiától levonták a pontokat, felér a döntetlennel, s ha hozzáadjuk, hogy amúgy is jobb helyzetben vannak, mert nyertek már Portugália ellen, és Dániával is kiharcoltak egy döntetlent, semmi okuk, hogy Szerbiának lehetőséget nyújtsanak az elveszített pontok utólagos megszerzésére. Albánia a következő körben, március 29-én még nagyobb előnyt szerezhet, hisz Örményországot fogadja, Szerbia pedig Portugáliába látogat. Ha Albánia nyer, Szerbia pedig veszít, féltávon már hat pont lesz az albán előny, emellett Szerbia jövő szeptemberben szurkolók nélkül fogadja majd Örményországot, nem pedig publikum előtt, mert az esetleges újrajátszással ledolgozná a nézők nélküli két meccs büntetést. Albániának tehát a döntetlennel felérő szerbiai vereség nemcsak a politikai erőfitogtatás miatt felelt meg – még ha az büntetéssel is jár –, hanem mert kiváló alkalmuk adódik, hogy focijuk történelme során először lépjenek túl a selejtezőcsoporton. Részükről semmi értelme, hogy sportszerűséggel és nagylelkűséggel az esetleges sikert veszélyeztessék, különösen akkor, ha valószínű, hogy ellenkező esetben ilyesmire aligha számíthatnának.
