Az európai újságírás jellegzetessége – legalábbis így volt valaha – a szép és igényes nyelvezet, az amerikaié pedig a számadatok. Mindkettő az érdekes történetet óhajtja sajátságos módon még vonzóbbá tenni az olvasó számára, ami egészen természetes. A sportrovatok Európában határesetet képeznek, hisz sok médium az amerikai módszert vette át és műveli (nem csak azért, mert számok nélkül nincs sport), más rovatok viszont kerülik a számokat, amennyire csak lehet.
Szerbiában ez annyit jelent, hogy az olvasónak jól oda kell figyelnie, amikor az írásokban számokat lát. Nagyobbára azért, mert a szerzők gyakorta nem figyelnek oda, s könnyen rájöhetünk, hogy a média által prezentált adatok elvben jól hangzanak, mégis komoly bakit jelentenek, hisz a nagy számok általában nem elég nagyok, vagy éppenséggel túlzottan nagyok.
Emlékszem, az újság egykor leközölt egy sajtóközlönyben kapott adatot, miszerint a világon egymillió dohányos van. A millió nagy szám, a jó adat pedig mégis az egymilliárd volt. Ugyanúgy számos tréfa alapja lett az adat, hogy a közúti balesetek óva intő 30 százalékát az ittas gépkocsivezetők okozzák, ami nem kis szám, viszont a szerző nem gondolta át, hogy ez esetben a balesetek 70 százalékának a józanok az okozói, ami még nagyobb szám. Így járt a napokban az egyik itteni hírportál, hisz azzal akart szörnyülködést kelteni, hogy megírta: Szerbiában 15 000 örömlány van, akik évi szinten 5 millió eurós jövedelmet valósítanak meg. Ha a 15 000 a pontos szám, akkor az 5 millió, habár soknak hangzik, biztosan nem pontos, hisz könnyű utánaszámolni, egy prostituált évi jövedelme ez esetben még egy tanár vagy újságíró havi jövedelmét is alig éri el, azaz kimondottan szerény 333 eurót tesz ki.
Mint már fent említettem, a sportsajtó valamivel precízebb. A szerbiai ugyan hadilábon áll a lelátókon helyet foglaló nézők létszámával, hisz eleve a kétszeressel kísérli fontosabbá tenni a meccseket.
A napokban, mint az írásban is ott állt, ritkaságszámba menő adatokkal szolgálhattunk, hisz kiszivárgott a Partizan focistáinak keresete. A külföldi átlaghoz képest meglehetősen szerény összegeket láthattunk, bár nem is kevés, hisz egy másik, csak a fővárosi médiában szerepelt írás azt sugallja, hogy a Partizanban katasztrofális az anyagi helyzet. Vagyis, a nagy adósságok ellenére átlagban mégis ki tudnak fizetni akkora havi összegeket, amelyek egy itteni sztrájkoló tanár vagy orvos esetében az egész évi vagy annál még hosszabb időszakra vonatkozó keresetet jelentenek. Ha hozzáadjuk, hogy a Partizan játékának színvonala kimondottan alacsony, és az európai szinttel egy napon nem is említhető, kiderül, hogy a gyöngén fizetett focisták valójában mégis egészen jól keresnek. Mivel a szerbiai focisták az iskolában általában a legrosszabb diákoknak számítottak, a tanárok felháborodása még nagyobb lehet. A jó diákoké nem. Ők már nem a szerbiai focit nézik.
