Micsoda különbség egy sportágban két szomszédos ország között! Amíg Magyarországon az úszás fölényesen nyeri meg az olimpiai sportágak éves pontversenyét, kicsit délebbre, Szerbiában törvényszegés miatt két évre fel sem tud jutni az ország által támogatott sportágak közé, amiről már egy hete komoly háború folyik a minisztérium, a szövetség, további érintettek és a kívülállók részvételével, és nincs közeledés, hisz mindenki csakis a saját igazát hangoztatja. Nagy csapás ez a szerb úszósportnak, aminek levét csak néhány élvonalbeli úszó nem issza meg, hisz az olimpiai jelöltek előkészületeire és versenyeztetésére azért vannak elkülönített összegek.
A magyar sikerességi lista azt mutatja, hogy a hiedelemmel ellentétben, miszerint lovas nemzet a magyar, a sport színvonala a vízben a legmagasabb. Az első négyben az úszáson, a kajak-kenun és a vízilabdán kívül csak a vívás tudott helyet szorítani a harmadik pozíción, a kézilabda, a jégkorong és az asztalitenisz csak a mezőny második felére jogosult, míg az agyonszeretett foci nincs is rajta, mert a nemzetközi porondon nem volt képes a pontszerzésre.
Nehéz megmondani, hogy ugyanez a lista Szerbiában hogyan festene, bár az élcsoportja valószínűleg nagyon hasonló lenne ahhoz, amelyet a múlt hetekben népszerűségi listaként mutattunk be, persze, nem a labdarúgással az első vagy bármelyik előkelő pozíción. Egészen biztos, hogy a kosárlabda, a vízilabda, a röplabda, az atlétika és a sportlövészet a legszűkebb élcsoportban lenne, hisz 2014-ben éppen ezekben született a legtöbb siker, s egészen bizonyos, hogy meglehetősen sokat érne Velimir Stjepanović úszó három érme is.
A kosárlabdában váratlanul jó év volt a tavalyi, hisz a férfiválogatott vb-második lett, a nők a vb-n a negyeddöntőig jutottak, és voltak sikerek a korosztályos nemzetközi versenyeken is. Mindennek ellenére komolytalanság lenne azt állítani, hogy a szerbiai kosárlabdában kimondottan magas színvonalú munka folyik, hogy példás az utánpótlás nevelése, és biztosított a jövő. Ilyesmiről inkább a vízilabdában és a röplabda esetében beszélhetünk. Érthetetlen csoda, hogyan tud a szerbiai póló a sokéves áldatlan anyagi helyzet ellenére szüntelenül új nemzedékeket kinevelni, amelyek megállják a helyüket a korosztályos versenyeken, tagjai pedig, amikor a felnőttválogatottban, leginkább még ifiként bevetik, ott úgy találják fel magukat, mintha tapasztalt öreg rókák lennének. Mégis, a vízilabda-szövetséget alig érheti dicsérő szó, annál inkább a klubokat, különösen az ifikkel világszinten dolgozó Partizant és Vojvodinát.
A példáshoz legközelebb járó szövetség a röplabdázóké. Igaz, hogy már nem minden korosztály számít klasszisnak, viszont ebben a sportban sokkal erősebb a nemzetközi mezőny, mint a vízilabdában, és némi színvonal-ingadozás elfogadható. Mint más sportágakban, a legjobbak náluk is zömmel sikeres légiósok, de az ifi korosztály tényleges erejét a napokban két játékostermelő klub, a Vojvodina és a C. zvezda igazolta. A Challenge-kupa ugyan a leggyöngébb európai verseny, de kizárólag saját erőkre támaszkodva ott is fegyvertény a negyeddöntő. Csak feltételezhetjük, hol lenne ez a két gárda, ha szerepeltethetnék mindazokat a játékosaikat, akik ma a neves külföldi klubokat erősítik.
