Joseph „Sepp” Blatter március 10-én tölti be a 79. évét, májusban pedig megpályázza az ötödik mandátumát a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) élén. A jelen állás szerint három ellenlábasa lesz, a jordániai herceg, a holland szövetség jelenlegi elnöke és az aranylabdás egykori portugál sztár, Luis Figo. Mindent összevetve nagy meglepetés lenne, ha a svájci tisztségviselő nem maradna az elnöki székben, hisz a legjobban tudja, hogyan kell átvészelni az elnökválasztás veszélyeit, mint ahogyan azt 2007-ben is sikerrel tette, amikor a 207 FIFA-tag közül hivatalosan csak 66 támogatását élvezte. Blatter a nagy tapasztalatot szülőhelye idegenforgalmi szóvivőjeként, azután a Svájci Jégkorongszövetség főtitkáraként, a Longines sportigazgatójaként, az 1972-es és 1976-os olimpiai játékok szervezésében részt vett szakemberként, 1975-től a FIFA technikai igazgatójaként, 1981-től pedig a FIFA főtitkáraként szerezte, mígnem 1998-ban João Havelange utódaként, a svéd Lennart Johanssont legyőzve, elfoglalta és máig is ügyesen tartja az elnöki posztot.
A jordániai herceg valószínűleg a FIFA anyagi jólétének növelésével számít nyerni, a holland Van Praag pedig gondolkozásmódban Blatterhez hasonló jelölt. A legszínesebb egyéniség a négy között Figo, aki az elnöki versenyfutást konkrét megoldási lehetőségek beterjesztésével, ám erősen populista módon kezdte, s ebből is kiviláglik, hogy ő a leggyöngébb jelölt.
Ugyan mit javasol Figo? Arra számítva, hogy a sok közepes játékerejű ország kapva kapna az alkalmon, azt állítja, hogy megválasztása esetén 40-re vagy akár 48-ra növelné a vb-ken részt vevő válogatottak számát. Azután rátesz egy nagy lapáttal, hisz állítja, hogy a FIFA másfél milliárdos tartalékaiból egymilliárdot azonnal szétosztana a tagállamok között, ami biztosan nagy érdeklődést kelt a szegény szövetségek esetében.
Lehet, hogy Figo ilyen tervekkel és ígéretekkel Szerbiában komoly politikai pályafutást csinálna, aligha hihető azonban, hogy a fociszövetségekben komolyan veszik. Mert milyen vb az, és mennyi ideig tartana, amelyen minden negyedik vagy ötödik tagállam csapatot indíthatna? Ez esetben ugyan ki merné vállalni a szervezést, amely biztosan hihetetlenül költséges lenne. Igaz, erre is lát megoldást, hisz két szakaszt javasol, két különböző helyszínnel. Ez már csak találgatás, de az egyik tornán Európa és Afrika, a másikon Amerika, Ázsia és Óceánia szerepelne, esetleg Európa és Amerika helyet cserélne.
Figo kapcsán eszembe jut, hogyan működnek a dolgok a nagy sportszervezetekben. Több mint 60 éve például a NOB jugoszláv tagot számított felvenni a soraiba, a két jelöltet pedig külön beszélgetésre invitálta. Az egyetlen kérdés így hangzott: Mit változtatna a NOB-ban? Az egyiknek sok jó ötlete volt, a másik azt mondta, semmit, így jó minden, ahogyan van. Persze hogy a másikat választották be, és 27 éven át tisztségben is maradt.
