Az egyes nyelvek sajátossága, hogy vannak szavak vagy szókapcsolatok, amelyeket lehetetlen lefordítani. Más nyelvekben, vagy csak néhányban, ezek nem léteznek. A tükörfordítás, mint a címbe foglalt is, ilyenkor csaknem semmitmondó, s a kifejezést, hogy annak értelme legyen, csak körülírni lehet. Egy ilyenre futottam rá nemrég. Nagy plakátok hirdetik ugyanis Újvidéken a Vojvodina Labdarúgóklub felhívását, amelyeken a polgárokat a meccsekre invitálják, azzal érvelve, hogy Vojvodina-meccsre járni, áll ott szerbül, „stvar kućnog vaspitanja”.
A magyar nem ismeri a házi vagy otthoni nevelés kifejezést, de ha ilyen mégis létezne, az otthonon elsősorban a szülőktől megtanult pozitívat, az otthonról hozott jólneveltséget lehetne érteni.
Esetünkben nem a nyelvészkedés a fontos, hanem az, hogy egy fociklub a saját meccseivel kapcsolatban szurkolókat toboroz, s a stadionlátogatást a neveléssel hozza kapcsolatba. A Vojvodina szerint tehát az újvidékiek jól neveltek, ebből fakad, hogy kötelességük kijárni a meccsekre, ellenkező esetben, ha nem járnak a mérkőzésekre, nevelésük hiányosnak is nevezhető, hisz otthon nem tanulták meg, hogy a Vojvodinát szeretni kell, és szurkolni is neki.
Ami az egészben a legérdekesebb – azonkívül, hogy a helyi politikai hatalom a vajdasági és újvidéki lokálpatriotizmust rossznak, károsnak és elítélendőnek tartja, amit csírájában el kell fojtani, mert kötelezően a szeparatizmus eszméjét hordozza –, az az, hogy a szerbiai fociklubok, így a Vojvodina is, még véletlenül sem tartoznak a „kućno vaspitanje” melegágyaihoz. Amit a lelátókon hétről hétre látni és hallani lehet, annak semmi köze a jólneveltséghez, s a klubok semmit nem tesznek annak megváltoztatására, ellenkezőleg, a neveletlenséget sportjuk kivételes vívmányaként ápolják.
Ha tehát a stadionokba elsősorban és tömegesen a nem jól neveltek járnak, és e tulajdonságukkal ott kérkednek is, a klubok még véletlenül se nevezzék neveletlennek azokat, akik nem járnak meccsekre. Pontosabban, azért nem járnak, mert jól neveltek, és nem szándékoznak elvegyülni a neveletlenekkel.
Ami a Vojvodinát és a lokálpatriotizmusi hangvételű felhívását illeti, figyelmet érdemelne még valami. Ha valaki mástól megköveteli a lokálpatriotizmust, mert azt, az élet gyakorlatával ellentétben, erénynek tartja, nem ártana, ha maga is jó példával szolgálna. Az újvidéki városi stadiont például elnevezhetnék Vujadin Boškovról vagy Ilija Pantelićről, a klub tavaly elhunyt legendás focistáinak egyikéről. A világon ez a szokás, lásd: Puskás Ferenc, Guiseppe Meazza, Santiago Barnabéu, és Belgrádban is: Rajko Mitić. Karađorđe történelmi személy, de Újvidékhez és Vajdasághoz semmi köze nem volt, tehát ne legyen a városi stadion névadója sem. Lehetne ez is „kućno vaspitanje” kérdése.
