Árok Feri bátyám sose szenvedett ötlethiányban. Kigondolt így a múlt század 70-es éveinek második felében egy új rovatot. Úgy gondolta, hogy három ember együttműködésével készüljön. Maga mellé még Kubát Jánost vette be a kis csapatba, s engem, az akkor még kezdőt, utólag merem hinni, hogy nem csak azért, mert a családneveink kezdőbetűiből alkotott, egészen jól hangzó, történetesen itt a címbe foglalt ácsok aláírást találta a legjobbnak.
Az volt az elképzelés – a szerkesztőnk el is fogadta az ötletet, és csináltuk is egy darabig –, hogy személyesen vagy telefonon beszerzünk egy-egy érdekes vagy frappáns nyilatkozatot, s ezeket Árok rendezi sajtó alá. Ha másként éppen nem ment, hát néha kicsentünk egy-egy jó nyilatkozatot valamelyik más, hazai vagy külföldi lapból.
Ha ez a rovat ma is létezne, bizonyára odakívánkoznának Szergij Sztahovszkij ukrán teniszező szavai is, miszerint semmiképpen sem engedné meg a lányának, hogy tenisszel foglalkozzon, mert a teniszezőnők fele leszbikus. Mi sem természetesebb, ezzel kiváltotta az emberi jogok és egyenlőség tiszteletben tartását szívükön viselők haragját, ellenszenvét és reakcióját. Nehezen érthető, hogy egy világot látott sportoló hogyan lehet ennyire primitív. Azonkívül lényegtelen, hogy ki mit gondol a melegekről. Léteznek, akaratuk ellenére olyanok, amilyenek – ezt állítja az orvostudomány –, s ha másmilyenek, mint a többség, akkor is joguk van a magánéletre, csakúgy mint a púposoknak, kancsaloknak meg bárki másnak, és szükségtelen sértegetni őket. Bár szerintem nem sértő, ahogyan a viccbeli Láló mondja, semmi bajom velük, de azért nem szeretném, ha kötelezővé tennék. Az is tény, hogy nem ragályos, s erővel sem lehet bárkit azzá tenni. Mert ha Sztahovszkijnak igaza lenne, akkor valószínűleg szívesen adná a lányát teniszezőnőnek – mellesleg nincs se fia, se lánya –, ha azok fele orvos, egyetemi tanár vagy hasonló lenne, mert abban az esetben belőle is kötelezően orvos vagy hasonló lenne.
A női teniszben egészen biztosan akad szép számmal meleg, a legismertebb példák pedig Martina Navratilova, Jana Novotná és Sam Stosur. Nem tudható, hogy a teniszben az arány magasabb-e, vagy pedig – ami a legvalószínűbb – hasonló, mint más területeken. Tudható viszont, hogy az említettek életük párját nem a sportágukon belül keresték és találták, és akkor is kizárólag a velük hasonlóak között, tehát, az ukránt cáfolva, senkit sem „rontottak meg a ferde hajlamukkal”.
