Olvasom a fővárosi sportlapban, amely, nem kis túlzással, a fajtái között a térség legjobbjának titulálja magát, hogy Novak Đoković befejezte az isztriai pihenést, és a pulai reptérről Monte-Carlóba utazott, hogy megkezdje az előkészületeket az idény következő szakaszára, az észak-amerikai portyára. Mivel nem tudták pontosan, hogy valóban Monte-Carlóba ment-e, hozzátették, hogy hamarosan Amerikába repül, és a semmitmondó hírhez lementettek egy képet a Twitterről, amelyen a teniszező – állítják – a pulai légikisasszonyok csokrában díszeleg.
Más médiumok az értesületlenségüket sokkal jobban „megfűszerezték”. Az isztriai nyaralást természetesen megérdemelt semmittevésnek nevezik a tavaszi tornák sorozata és a wimbledoni győzelem után, amely során Novak ütőt sem vett a kezébe, hanem, hogy a patriarchális beállítottságú olvasók is elégedettek legyenek, azt írják, hogy a világelső bő két hetet kizárólag a családjának, feleségének és kisfiának szentelt, de most azonnal komoly munkához lát, hogy már az augusztusi kanadai tornán a lehető legjobb formában legyen.
Đokovićnak, persze, mint bárki másnak, joga van a magánéletre, s mindenre, ami azzal jár. Elsősorban egy kis nyugalomra, távol a kíváncsi szemektől. Csakhogy a fenti nem más, mint találgatások és közhelyek sorozata. A teniszezőt ugyanis utazásai során, elsősorban Európában – márpedig április óta csak itt szerepelt – meg a tv-n is láthattuk, a felesége csaknem mindenhova elkíséri, s velük van a csemete is, akire a meccsek idején és bizonyára a nap nagyobb részében bőségesen megfizetett nevelőnő vigyáz. A család tehát csaknem mindig együtt van, és nincs is szükség a hosszú távollétekre. Vagyis, nem miattuk vette ki Novak a szabadságot, hanem a saját testi korlátai miatt, mert a versenytempó bizonyára komoly erőfeszítéseket követel. Továbbá, a szabadság idején szó sem lehetett egész napos semmittevésről. Novak biztosan kevesebbet teniszezett, de az ütő mindennap a kezében volt, és a kondira is nagyon odafigyelt, hisz az élsport nem engedi meg a 15 napos kihagyásokat. Azért is választotta az isztriai Umagot, mert ott a megszokott napi edzéshez minden feltételt örömmel és díjtalanul biztosítottak neki, csak meg kellett jelennie a publikum előtt az éppen ott folyó torna döntőjének idején, és kamerák előtt a páholyban röviden elbeszélgetni a horvát köztársasági elnöknővel. Kigyógyította továbbá a kisebb sérüléseket is, és a következő három amerikai tornát biztosan komolyabban veszi, mint tavaly, amikor minden vereséget a júliusi nősüléssel és fia közelgő születésével könnyen meg tudott magyarázni. Mindez egy erőltetett hírnél több teret nem is érdemel.
