A kazanyi vizes vb vasárnap este ér véget, néhány gondolat azonban máris papírra vethető. Világos, hogy a vízilabdával és az úszással kapcsolatban, mert a többi versenyszám ugyan szép, de – okkal vagy ok nélkül – mégsem vonz túlzottan nagy érdeklődést, sem a nézők, sem a média körében.
A vízilabdában igazán semmi sem változik, habár úgy tűnik, hogy egyre kiegyensúlyozottabb a mezőny, több válogatott küzd a magasabb pozíciókért, de továbbra is a szerb, a horvát, a magyar és az olasz gárda alkotja a sportág nagy négyesét, s csak a sorsolás függvénye, hogy egyikük olykor nem juthat dobogós pozícióba, ami most a magyar–olasz negyeddöntő miatt éppen a címvédőt pottyantotta ki. Hogy ez miért van így, arra könnyű a válasz, ezekben az országokban a pólónak hagyománya van, működik a rendszer, a többiek pedig, kisebb-nagyobb sikerrel, őket utánozzák. Most Szerbia és Horvátország jutottak a döntőbe, de lehetetlen megjósolni, hogy a jövő évi belgrádi Eb-n és riói olimpián mely csapatok osztják el maguk között az érmeket.
Úszásban Magyarország mintha lépést veszített volna a többi nagyhatalommal, például az USA-val, Ausztráliával, Kínával, Japánnal, Nagy-Britanniával, Franciaországgal és Oroszországgal szemben, ami azért nem meglepő, mert egy kis ország – a nagyszerű feltételek, a kellő befektetés, színvonalas szakmunka és tömegesség dacára – mégis csak időnként lehet teljes mértékben versenyképes és eredményes. Általában meg kell elégednie a kimagasló egyéni teljesítményekkel, és pompás, hogy a vb-n négy magyar is érmet tud nyerni.
Szerbiában az úszás helyzete indokolatlanul hátrányos. A szövetség gyakorlatilag nem létezik, ami az eddiginél is nehezebb helyzetbe sodorja a klubokat, habár a tömegességgel itt sincs baj. A legérdekesebb, hogy a vajdasági úszás továbbra is élen jár. Szilágyi Csaba, minden problémával dacolva, itthon folytatja, és fejlődést mutat, a férfi 4 × 100-as váltó pedig, az előbbi állítást is igazolva, Vajdaság válogatottja volt.
Figyelmet érdemel a legjobb magyarok különböző hozzáállása. Gyurta Dániel például csak a 200 mellre összpontosít, a veterán Cseh László pedig pillangóra szakosított, nem pazarolja erejét sok számra, s ennek köszönhetően lesz rá esélye, hogy pazar pályafutását jövőre Rióban az egyetlen még hiányzó trófeával, az olimpiai arannyal koronázza. Hasonlót kell tennie Hosszú Katinkának is. Ő 26 éves, tehát több mint egy olimpiai ciklus még benne van, de nem azzal igazolhatja a Vaslady becenevet, ha teljesen fölöslegesen hét vagy több számban indul a nagy versenyeken. Az egyetlen megoldás, ha a két vegyes számra összpontosít, s esetleg még háton indul. Katinka már három olimpián volt, és egyetlen érmet sem nyert, ami fekete folt a pályafutásában. Rióra tehát okosan, ésszerűen és rendszert alkotva kell felkészülnie, ha pedig valóban nem állhatja ki, hogy ne induljon egyszerre sok futamban, az Eb-ken és a rövid pályás világkupában éppenséggel kitombolhatja magát.
