Az önálló Szerbia vízilabda-válogatottjának az eddigiek során két szövetségi kapitánya volt. 2006-ban, amikor Montenegró kivált az államközösségből, az addigi SCG-kapitány Petar Porobić, lévén, hogy montenegrói, nem maradhatott a szerb csapat élén, és a szövetség az akkor 36 éves, és a Partizan csapatával, valamint a korosztályos válogatottaknál már bizonyított Dejan Udovičićot nevezte ki. A Kis Napóleonnak is becézett szakember 2012 őszéig maradt tisztségben, 17 nagy versenyen (olimpia, vb, Eb, világliga és világkupa) vezette a válogatottat, a mérlege pedig 16 (10 arany, 2 ezüst és 4 bronz) érem volt. Az egyetlen dobogó nélküli verseny a 2007-es vb volt, amelyen Szerbia a 4. helyet szerezte meg.
Udovičić azt a csapatot vezette, amelyet elődei, Nenad Manojlović és Porobić hagytak rá, csupán a montenegrói pólósokat helyettesítette szerbiaiakkal, majd a pekingi olimpián nyert, de balsikerként elkönyvelt bronz után az addigi húzóembereknek megköszönte a válogatottságot, és a tartalékokból, valamint újoncokból új csapatot épített. Nagy meglepetésre sikeresen tette a dolgát, érem érmet követett, az egyik 2008-as búcsúztatottja pedig a csapatkapitány, és a 444 válogatottsággal ma is csúcstartó Dejan Savić, a védelem oszlopa volt, aki 2011-ig még klubjátékos maradt, majd nemcsak a C. zvezda edzője lett, hanem az ifiválogatottat is átvette. Utóbbit, mint kiderült, csak egy évre, mert Udovičić újabb olimpiai bronzérme Londonban azt jelentette, hogy vége a kapitányságának. Meglepetés volt, hogy a helyét az akkor 37 éves Savić kapta meg. Bizonyára nagy nyomást érzett, hisz nem mindegy egy sikeres előd nyomába lépni. Ő is megörökölte a válogatottat, és azóta sem sokat változtatott, hisz nemrég Kazanyban kilencen is ott voltak a 2012-es olimpiai csapatból, csupán a visszavonult Slobodan Soro és Vanja Udovičić, valamint az idén doppingvétségen ért Nikola Rađen hiányzott.
Első versenyén, a világligában Magyarország ellen 12:7-re nyert a döntőben, de tudta, hogy az igazi teszt a barcelonai vb lesz. Ott megbukott, mert a negyeddöntőben 9:8-ra kikapott Montenegrótól, s gárdája a 7. helyen zárt. Sokan azt hitték, ezzel vége is a pünkösdi királyságának, de mégsem bocsátották el, ő is megkapta az olimpiai ciklust. Jó, hogy így történt, mert azóta öt nagy versenyen vezényelt, valamennyit megnyerte, három döntőben Magyarország, kettőben pedig Horvátország volt a legyőzött ellenfél, ami mindenképpen kiváló ajánlólevél.
Savić eddig 59 hivatalos meccsen vezette a válogatottat, a mérlege pedig 55 győzelem, 2 döntetlen és 2 vereség. A barcelonai vb után csak a tavalyi budapesti Eb-n a csoportban veszített Magyarországtól, és játszott döntetlent Horvátországgal. A vb-ken 11 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, az Eb-ken 6, 1, 1, a világligában 32, 0, 0, a világkupában pedig 6, 0, 0 a mérlege. Íme, hogyan szerepelt a legerősebb riválisokkal szemben: Magyarország 5, 0, 1, Montenegró 5, 0, 1, Horvátország 3, 1, 0, Olaszország 2, 0, 0, Spanyolország 5, 1, 0. Ezek a pompás számok után már csak az kérdés, hogy mit csinál majd a riói olimpián? Vagy folytatja a sorozatot, vagy ő is az ötkarikás eredmény miatt kényszerül majd lemondásra?
