Bizakodó hangulat jellemezte a zsargonban csak „szerb Davosként” emlegetett idei üzleti fórumot a Kopaonikon. Éledező hazai gazdaságunkról lényegében semmi újat nem hallottunk, de mégis pozitívumként kezelhetjük, hogy most minden egy helyen hangzott el: az építőjellegű kritikák, a sok esetben a politikai marketing határait súroló eredményismertetők, a különböző dicsérő és elmarasztaló vélemények jól megfértek egymással a hegyen. Kijelenthetjük, hogy nincs olyan dicsekvésre okot adó makrogazdasági számadat, ami ne hangzott volna el, de a helyénvaló kritikákat, figyelmeztetéseket is többnyire megfogalmazták. A sajtó pedig többnyire ezúttal is a beállítottsága szerint „csemegézett” ezekből.
Egyik égető gondunk, hogy mindig vannak olyan kisebb-nagyobb állami vállalatok, melyek sorsa megoldatlan, pedig mindenki tudja, hogy ebben a formában helyzetük fenntarthatatlan. Az egyik bankár erre utalva ki is jelentette, hogy csak ott kellene az államnak szerepet vállalnia, ahol hatékonyabb lehet, mint a privát szféra. Elhangzott, hogy a különféle állami vállalatok és pénzintézetek támogatására mintegy 1,5 milliárd eurót költöttünk az állami pénzekből. Ezt az összeget fejlesztésekre fordítva valószínűleg nagyobb előrelépést jegyezhetnénk. Az államvasutak átszervezését viszont követendő példaként emlegették, mivel a veszteséges járatok felszámolásával nyereségessé tették a szebb napokat is megért vállalatot.
A digitalizálás is kiemelt témakörként szerepelt. Nagyon sokan kifejtették véleményüket a témával kapcsolatban. Bizonyos szempontból a folyamat a mindennapi életünkben is forradalmi változásokat hozott. Ha lassan és nyögvenyelősen is, de az állami adminisztrációban is láthatóak a folyamat kezdeti eredményei. Volt azonban, aki ellentmondásosnak vélte, hogy a digitális gazdaságról beszélünk szinte mindenhol, miközben azzal csábítjuk a külföldi beruházókat, hogy az olcsó munkaerőre alapozhatnak. Vannak azonban ezzel ellentétes pozitív példák is.
Ismét téma volt egy nyugat-balkáni közös piac kialakításának a lehetősége is. Már korábban is felvetődtek hasonló ötletek, melyek megvalósításának gyakorlati kezdetét a politikai konfliktusok nehezítik. Ebben a témában is pozitívumként konstatálható, hogy amíg korábban a hasonló viták elhúzódnak, legutóbb például a macedón–szerb lisztviszályt sikerült viszonylag gyorsan elrendezni. Gazdaságilag mindenképpen előnyös lenne mindenki számára egy közös piac kialakítása a térségben. Egymás politikusait pedig lehetne továbbra is szeretni, vagy nem szeretni, hiszen a gazdasági kapocs jó esetben jócskán túlélheti egy-egy politikus tündöklését és bukását is. Léteznek már törekvések egy egységes nyugat-balkáni közös gazdasági kamara létrehozására, ami mintegy 20 milliós lakosságával egységes befektetési helyszínként hozzájárulna az egész térség gazdasági felvirágoztatásához.
Vezető politikusaink ezúttal is elmondták, hogy a cél egy olyan gazdasági környezet kialakítása, amely lehetővé teszi a további gazdasági növekedést és mutatja az elkötelezettséget az európai integrációk irányában is. Az ország víziója egy modern európai állam, a kormány folytatja a megkezdett reformokat a gazdasági növekedés felgyorsítása érdekében. A Fiskális Tanács képviselői például arra figyelmeztettek, hogy óvatosabban kellene bánni azokkal az ígéretekkel, melyek a bérek és nyugdíjak emelésére vonatkoznak. A pénzügyminiszter is kijelentette, hogy nem fog beleegyezni abba, hogy a bérek és nyugdíjak gyorsabban növekedjenek a gazdaságnál.
A több mint ezer szerbiai és külföldi gazdasági szakember, vállalkozó, diplomata és kormányképviselő összességében valószínűleg egy bizakodó hangulatot tapasztalhatott, ami pozitív üzenetet hordozhat a befektetők, hitelminősítők számára is. Sokak szerint reális esélye van annak, hogy az ország gazdasági növekedése 2019-ig eléri a 4 százalékot. Az IMF és a Világbank az idénre 3 százalékos növekedést prognosztizált. A tavalyi GDP-növekedést viszont látható módon tabuként kezelték. Az energetikai és bányaügyi miniszter a fórumon jelentette be, hogy jelentős beruházások kezdődtek el, amelyeknek köszönhetően 2020-ig több új, összesen 1000 MW teljesítményű energetikai létesítmény kezdi el működését.
