Indokoltnak tartja-e a gazdáknak az üzemanyagár csökkentésére vonatkozó követelését? A válaszadók elsöprő többsége igennel válaszolt. Van egy vékony réteg, mely nem tartja indokoltnak, alig van viszont olyan, aki a nem tudom opciót választotta.
Bejött a papírforma, borítékolható volt egy ilyen eredmény. Ha pl. azt kérdeztük volna, hogy duplázzák-e meg a nyugdíjakat, vagy növeljék-e meg a fizetéseket, feltehetően arra is hasonlóan nagy arányban igennel válaszoltak volna olvasóink. A gazdák követelése első látásra tényleg helyénvalónak tűnik. A témát azonban érdemes kicsit tüzetesebben, több nézőpontból is megvizsgálni.
Az illetékesek közül nem mondta azt senki, hogy ne kapjanak a gazdák bizonyos adóktól mentesített, kedvezményes áron üzemanyagot. A tiltakozó mezőgazdászok találkoztak Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszterrel, hogy tárgyaljanak az üzemanyagárak csökkentéséről. A találkozó azonban azok szempontjából, akik azonnali megoldást vártak, eredménytelennek bizonyult. Nedimović azt mondta, megérti a gazdák gondjait, de a mezőgazdászok az üzemanyagárak csökkentésére leghamarabb csak szeptembertől számíthatnak. Bizonyos források szerint akkor majd hektáronként 60 litert vásárolhatnak kedvezményes áron. A földművesek szerint viszont most, az aratás idején van szükségük megfizethető üzemanyagra.
Az elmúlt hetekben több vajdasági településen szerveztek tiltakozó megmozdulást a magas üzemanyagárak miatt. A földművesek általában azzal érveltek, hogy míg Szerbiában az üzemanyag ára literenként 160–165 dinár, az európai földművesek csupán mintegy 90 dinárnak megfelelő összeget fizetnek érte. Azzal érvelnek még, hogy országunkban 408 ezer traktor és 25 ezer kombájn van, melyek többsége 30 évesnél idősebb. Ez pedig azt jelenti, hogy többet is fogyasztanak, mint az új gépek. Mivel az első bevételre csak a búza eladásából számíthatnak, a gazdálkodóknak a segítségre most lenne szükségük. Azt is kifogásolják földműveseink, hogy Szerbia a régió egyetlen országa, amely nem rendelkezik úgynevezett „kék dízellel”, vagyis a mezőgazdasági termelőknek szánt olcsóbb üzemanyaggal. Így aztán literenként mintegy 56 dinárt fizetnek be az állami költségvetésbe jövedéki adó formájában. Bizonyos kalkulációk szerint az így befolyó összeg hozzávetőlegesen megegyezik Szerbia teljes agrárköltségvetésének összegével. Az elkeseredett gazdálkodók ezért úgy vélik, hogy amit az állam támogatásként kioszt, azt más formában el is veszi tőlük.
Nem csak a földművesek elégedetlenek
Az utóbbi időben Szerbiában folyamatosan emelkedett az üzemanyagok ára. Így nem csak a földművesek elégedetlenek. A mezőgazdászok úgynevezett államilag támogatott, „földműves dízelárat” szeretnének, de a világpiaci árak miatt az üzemanyagárak elégedetlenségi hullámot váltottak ki a lakosság más rétegeiben is. A tiltakozó megmozdulások szervezői ma már hatékonyabb módszerekkel dolgoznak: a közösségi oldalakon toborozzák az embereket. Az elégedetlen autósok több helyen is megbénították a közlekedést Szerbia-szerte. Vegyes érzelmeket váltott ez ki a lakosság körében, ugyanis voltak, akik viszont éppen emiatt nem tudtak időben eljutni úti céljukig. A közösségi oldalakon létrehozott ilyen csoportnak több tízezer tagja van, de valószínűleg közülük nem mindenki vonulna utcára is. Vannak, akik egyszerűen olcsóbb üzemanyagot szeretnének, mások precízebben fogalmaznak: az autógáz árát csökkentsék az ólommentes benzin árának a felére, ez utóbbi pedig ne kerüljön többe 110–120 dinárnál literenként.
A hazai olajtársaságok árképzése rugalmasnak mondható. Ezen belül viszont megfigyelhető, hogy a világpiaci ár emelkedésekor azonnal reagálnak, míg a csökkenést általában csak késedelemmel, a rövid ideig tartó csökkenést egyáltalán nem érzékelhetjük. Amint az üzemanyagárak emelkedésének a híre napvilágot lát, be is következik a drágulás. Az árak csökkenésekor viszont az illetékesek gyakran arra hivatkoznak, hogy több hónap szükséges ahhoz, hogy megtegyék az árcsökkentési intézkedéseket. A kőolajat dollárért vásároljuk, a dollár árfolyama a dinárhoz képest most viszonylag kedvező. Az államfőtől és kormánykörökből pedig a pénzügyi fegyelemről, a költségvetésben megvalósított többletről hallani sokat. Így aztán az autósok nem nagyon értik, hogy akkor miért nem lehet az üzemanyagot terhelő adók egy részéről lemondani, hiszen ma már a gépkocsi a legtöbb ember számára nem luxus, hanem a szokásos napi tevékenységek hatékonyabbá tételének az eszköze, vagy éppen munkaeszköz. A szerb kormánynak egyébként a törvények szerint is jogában állna 20 százalékkal csökkenteni az üzemanyagárakat sújtó jövedéki adót, ha a piaci folyamatok ezt indokolnák. Úgy tűnik azonban, a jelentős áremelkedés ellenére nem reagál az állam. A jelenlegi perspektívából egyébként valóban nehéz is azt előrelátni, hogy a jövőben a világpiacon a kőolaj még drágább lesz-e, vagy mérséklődik a fekete arany ára.
Másoknak is fáj?
Érdekes kitekinteni a világba is, hogy mi történik az üzemanyagárakkal máshol. A brazil kamionsofőrök pl. napokig tiltakoztak a magas árak miatt, pedig ott annyiba kerül az üzemanyag, mint amennyit nálunk most követelnek. A dízel literenként 4 reálba, azaz mintegy 110 dinárba kerül, amit szinte hisztérikusan sokallnak. Csakhogy amit itt mi szeretnénk, addig a szintig a brazilok folyamatos drágításokkal jutottak el, ezért fájó ez most nekik. Mindez valóban azt tükrözi, hogy a téma mennyire relativizálható.
Nehezen képzelhető el, hogy a költségvetési év közepén drasztikusan csökkenték az üzemanyagokra kivetett jövedéki adót. A kieső bevételeket ugyanis akkor más forrásokból kellene biztosítani. Ez befolyásolhatna sok mindent, a termékek és szolgáltatások árát, de kihatással lehetne a bérekre és az állami támogatásokra is. A legkedvezőbb, mindenki számára fájdalommentes megoldás az lenne, ha a kőolaj világpiaci ára a következő időszakban csökkenne, amire van némi esély. Az OPEC 13 tagállama és a kartellen kívüli 11 nagy olajkitermelő ország 2017. január 1-jétől együttesen napi 1,8 millió hordóval visszafogta a kitermelést a piaci egyensúly megteremtése végett. Az egyezség hatályát 2017. májusban, 2018 márciusáig, novemberben pedig 2018 végéig meghosszabbították. A korlátozási célt azonban jelenleg jócskán, napi 40–50 százalékkal túlteljesítik. Számos oka van ennek, egyik pl. hogy a súlyos válsággal küzdő Venezuela nem használja ki saját kitermelési kvótáját.
A világ legjelentősebb olajtermelőjének számító Szaúd-Arábia minisztere a közelmúltban a kvóták megnövelését helyezte kilátásba, mert, ahogyan fogalmazott, nem szeretnék, hogy olyan hiány és feszültség alakuljon ki a piacokon, mint amit 2007–2008-ban láttunk. Hálid al-Falih szaúdi energiaügyi miniszter ezzel azokra az időkre utalt, amikor az olaj hordónkénti ára jóval 100 dollár felett, rövid ideig közel 150 dollár is volt.
De, hogy a labdarúgó-világbajnokságról se feledkezzünk meg, emlékezetes pillanatok voltak, amikor az oroszok már a nyitómérkőzésen szétzúzták Szaúd-Arábia válogatottjának reményeit. Mohamed bin Szalman trónörökös eközben kedélyesen csevegett Putyin elnökkel a díszpáholyban. Elemzők szerint nem csapata vereségének örülhetett a trónörökös, hanem hogy sikerült létrehoznia az amerikai–orosz–szaúdi szövetséget, amely meghatározhatja a jövőt az olajpiacon, azzal, hogy a legnagyobb kitermelők megelégszenek a 60 dolláros hordónkénti olajárral. Ez tűnik az egyedüli fájdalommentes megoldásnak.