Minden országnak megvan a maga egyféle udvari bolondnak is tekinthető politikusa, aki kenyér helyett hangzatos politikai lózungokkal igyekszik megetetni népét, majd amikor kiderül, hogy füllentett, kijelenti, hogy a fránya újságírók fordították ki szavait, vagy angolosan mentegetőzik, azzal érvelve, hogy az adott helyzet miatt mondta azt, amit mondott, s most már mossa kezeit. Szerbiában azonban, úgy tűnik, kiváló termőtalaj van az ilyen politikusok szaporodására, mivel politikai vezetőink szinte versenyeznek egymással, ki tud nagyobbat mondani a másiknál.
Az utóbbi időben a szerbiai politikai stand up comedy egyik legmarkánsabb csillaga talán mégiscsak Mlađan Dinkić. Szinte nincs olyan hónap, amikor ne rukkolna elő valamilyen hatalmas poénnal, amelyeken csak azért nem nevetünk, mert az aranyköpése után általában a pórnép szív, mint a torkosborz. Emlékezzünk csak a továbbra is dobogós kijelentésére, miszerint a privatizáció után minden részvényre jogosult állampolgárnak ezer euró üti a markát. Nos, a mai napig hiába is ácsingózunk a két, a modern európai építészet jellemzőivel illusztrált bankóra, a részvények értéke az írás születésének a pillanatában csupán 918 dinár volt. De, hogy ne legyünk tisztességtelenek, meg kell említeni azt is, hogy Dinkićnek köszönhető többek között a japán JTI-nak az országunkba történő befektetése is, ami közvetlenül mintegy 300 új munkahelyet biztosított többek között Zentán is. Nemrég viszont azzal a bejelentéssel lepte meg a közvéleményt, hogy a szerb kormány járművenként 3000 euró kedvezménnyel támogatja az egyébként Kragujevacon, a jobb sorsra érdemes Zastava cégben gyártott (értsd: összeszerelt) Fiat 500L vásárlóit. A „kedvezményes áron” kínált kocsik a Nacionale típusnevet viselik majd. Az erről szóló megállapodást a gazdasági és pénzügyi miniszter, valamint Antonio Cesare Ferrara, a FAS vezérigazgatója a belgrádi nemzetközi autókiállításon írta alá Belgrádban. Az egyébként tetszetős személygépkocsi ennek köszönhetően Szerbiában 10 990 euróba kerülhet majd. Ennek fejében az olasz személygépkocsi-gyártó arra kötelezte magát, hogy jövőre összesen 1400 új munkást foglalkoztat. Egyszóval első látásra bombaüzletnek tűnik az egész, mert lényegében a kecske is jóllakik, és még a káposzta is megmarad. Azonban mielőtt bárki is közgazdasági Nobel-díjra jelölné a pénzügyminiszterünket, a szög is rögtön kibújt a zsákból, vagyis ezeket a munkahelyeket 10 ezer euróval a szerb állam támogatja. Gondolom, mondani sem kell, hogy a hír óriási vihart kavart. Sokan megörültek a bejelentésnek, a nyugati autók behozatalával foglalkozó cégeknél viszont alaposan kiverte a biztosítékot, és valljuk be őszintén, igazuk van abban, hogy ezzel a Fiat tisztességtelen előnyre tett szert a hazai piacon. Elégedetlenségüket ki is mutatták azzal, hogy még az autókiállításon az általuk bemutatott csodajárgányok mellé „Ez az autó is lehetne 3000 euróval olcsóbb” felirattal ellátott pólókban bájolgó hoszteszeket állítottak ki. Egyes egyesületek pedig úgy vélik, hogy lényegében mi, csóró szerbiai polgárok pénzeljük a kragujevaci csodakocsi eladását, amelyben úgyszintén van némi ráció.
A legkeményebb taslit talán mégis azok az újságírók adták a rockzenét kedvelő gitárosból „pénzügyi zsenivé” avanzsált Dinkićnek, akik kiderítették, hogy a mennyei nemzet népautójáért egy, a prágai Arany utca kocsmájában jóízű Novopacke Pivót szopogató Karelnek kevesebbet kell leperkálnia, mint a Knez Mihailován egy mezei apatini sört fogyasztó Jovannak. Vagyis a 14 millió eurós állami szubvenció ellenére a Fiat Nacionale Szerbiában többe kerül, mint Csehországban. A csehek ugyanis 10 400 eurót fizetnek az autóért, amely nálunk a kedvezménnyel együtt is 10 900 euróba kerül. Nem beszélve arról, hogy a kételkedő sajtómunkások szerint a cseheknél árusított szerb Fityó árában benne van a vám, az adó és a Szerbiából történő szállítás összege is. Vagyis az átlag szerbiai szokás szerint eléggé csehül jön ki ebből az üzletből is. Magyarul, ebben az esetben is mi szívunk, mint a torkosborz. Valószínűleg „Dinkić Nacionálét” mindez legkevésbé sem aggasztja. Egyrészt ellentétben a szerzővel és sok más sorstársával, neki biztos van pénze a leárazottan is méregdrága Fiatra, másrészt nem ez volt sem az első, sem pedig az utolsó poénja. A szerbiai politikai stand up comedy-színtér ugyanis kíméletlen, s ahhoz, hogy a mindenkori szerbiai kormány tagja lehessen, előbb-utóbb kénytelen lesz előrukkolni egy újabb bombasztikus ötlettel, csak győzzünk utána nevetni... vagy pedig sírni?
