Egészségünk ára

Gonosz vagy, anya! Nem szeretsz engem, anya! Rossz vagy, anya!

A fenti, indulatos mondatok rendszeresen elhangoznak kiskamasz lányom szájából minden olyan alkalommal, amikor sokadszorra sem engedek a „pedig én úgy szeretném” ostromainak.

Racionális felem pontosan tudja, hogy ki kell tartanom az elveim mellett és következetesen útját kell állnom csemetém minden olyan próbálkozásának, amivel (szerintem) árt magának.

Bár velőig hatolnak a gyermekhanghoz nem méltó, dühös, kemény szavak, csak megrázom magam. Mert egyszerűen nem engedhetem, hogy édességgel üsse el az éhségét rendes étel helyett, edzés előtt pedig szó sem lehet arról, hogy kibontsa azt a csipszes zacskót. És nem, nem főzhet pudingot vasárnap reggel kilenc órakor, mert a csokis puding nem reggeli. És punktum!

Erről a velejéig „gonosz” útról pedig nem leszek hajlandó letérni, mert  meggyőződésem, hogy egészségünket nagy százalékban meghatározza, mivel is táplálkozunk, de meggyőződésem az is, hogy a családi asztalnál dől el, milyen szokásokat és szemléletmódot alakít ki egy gyermek az egészséges életmódról, a tudatos táplálkozásról.

A táplálkozással kapcsolatos legfontosabb útravalót, a tudatosságot magam is otthonról hozom, fiatalabb koromban sem volt mindegy, hogy a boltok polcairól mit teszek a kosárba. Jelenleg, két gyermekes anyaként, viszont egyre nehezebb a dolgom, hiszen pont élelmiszer-vásárláskor szembesülök legdurvábban azzal, hogy csupán egy év leforgása alatt szinte dupla annyit kell fizetnem az élelmiszerért, a pénztárcámban viszont nem növekedett a bankók száma fikarcnyit sem. Hiába szemezgetek a hidegen sajtolt olívaolajjal, ha a majonézt kínálják kedvező áron, és hiába tudok én házilag felvágottat készíteni igazi csirkemellből, ha a parizer az, amire pénztárcámból futja.

Az egészséges táplálkozás iránti fokozott érdeklődés ugyan világméretű trend, de egy társadalmi-szociális jelenségeket vizsgáló, regionális magazin felmérése szerint Szerbia az egészséges ételek fogyasztásának tekintetében csak Bosznia-Hercegovinát előzi meg a régióban. A tanulmány kimondja azt is, hogy az egészséges táplálékok iránt valóban nagyobb kereslet mutatkozik, fogyasztásuk azonban inkább azokban az országokban jellemző, ahol magasabb az életszínvonal, nagyobb a vásárlóerő.

A helytelen táplálkozásnak viszont, mint tudjuk, számos, általános jóllétünket negatívan befolyásoló hatása van; egyik legfőbb okozója a túlsúlyosságnak is. Sajnos ebben a témakörben is rendelkezésre áll néhány riasztó statisztikai adat: Szerbiában egy tavalyi felmérés szerint a lakosság 30 százaléka küzd túlsúllyal/elhízással. Egy korábbi felmérés mutatja, hogy a gyerekek körében is egyre riasztóbb a probléma. A szerb kormány elhízás megelőzését célzó stratégiája 2013-ban rendelkezett olyan adattal, hogy a 7–14 éves gyerekek 20 százaléka, míg a 10–19 évesek 29 százaléka küzd túlsúllyal. A tanulmány az arányok folyamatos növekedésével számol, mely alapján éves szinten 5,2 százalékkal nő a túlsúlyos gyerekek száma. A témával tavaly egy konferencia is foglalkozott, amely konstatálta, a túlsúllyal küzdő, vagy elhízott gyerekek 80 százaléka felnőtt korban is küzd majd ugyanezzel a problémával.

Ma, a túlsúlyosság elleni harc világnapján azonban nem csupán az egészséges életmódra kell felhívnunk a figyelmet, hanem az egyenlőtlen társadalmi viszonyokra, az elszegényedésre is. Az egészséges életmódnak ugyanis ára van!

A törekvést azonban nem szabad feladni, én legalábbis nem teszem. Még akkor sem, ha nem tudok minden alkalommal olívaolajat tenni a salátára és akkor sem, ha a bioélelmiszereket csak hírből ismeri a konyhám. Az étkezési szokások kialakítása, a finomított élelmiszerek minél kisebb arányban való alkalmazása, vagy a frissen elkészíthető ételek előnyben részesítése ugyanis inkább választás mint pénztárca kérdése, és hosszú, családi sétáink örömét sem veheti el tőlünk senki.

Azért pedig kifejezetten hálás leszek, ha az én végtelenül makacs, kiskamasz lányom szívesebben veszi majd elő pudingos zacskó helyett a fahéjas-almás zabkása receptjét.