fordítom a verset másra
igazítom új csapásra
vagy ez – épp! - az ősi, az
őseredeti,
nem tudom...
költő vagy, vagy
krónikás?
kólikásnak kólikás
csapásra csapás
a gyógyszer íze a szájban
méreg a májban
minden nap, ez időtájban
magában egy költői látomás
s már eleve ez:
MINDENÜTT
téged látlak, Tavaszom,
hiába hullik máris a lomb
szürkület tompítja kínom,
miközben szemem alá
árnyékot húz az elmúlás
a neve nem más:
Elha Gyotta Csillagom
kalapom-pom-pom
kalapom-pom-pom
az arcomba borítom
lehuny szemhéjak alatt
az alkonyat: maga is csak
édes arcodat formázza
legyen e vers, mely mint anya
gyermekét: édes emlékedet
Örök Álmomba rázza,
ébredése Ozirisznek
