A nagyinak hat osztálya volt – ami akkoriban elég soknak számított, a nagyapámnak csak négy. A nagyanyám már-már úrilánynak számított, a falusi „elit” cipész lánya volt. Ami nem akadályozta meg abban, hogy hajnalonta mezítláb a család szőlejét permetezze, s öregkorára beszerezzen egy kiadós reumát. Változnak az idők. Változnak a lehetőségek – és az igények is. (Drugs are changin', music is changin'...) A szüleim középfokú diplomával rendelkeznek mindketten. Egyik sem azt a szakmát tanulta ki, amit szeretett volna (egyikük közgazdász, a másik villamossági technikus), anyám inkább zenetanár lett volna, a faterom talán erdész.
Ami engem illet, hobbiból elvégeztem egy egyetemet – Magyarországon: a két kizárólagos ok: nem volt felvételi és jó ösztöndíjat kaptam –, de eszemben sem volt a tanult szakmámban elhelyezkedni.
„A magyar fiatalok munkavállaló karrierje akadozik. Nehezebben kapnak munkát, nincs elég ismeretségük, gyenge a nyelvtudásuk, nehezen beszélnek magyarul, szerbül és angolul. Fontos tökéletesen megtanulni az anyanyelvet, de az állam nyelvét is ismerni kell, mert nélküle nem lehet karriert csinálni. Természetesen egy világnyelv ismerete is szükséges, még akkor is, ha ez pluszenergiát követel. Többet fog ezáltal érni tíz-húsz év múlva. A magyar fiataloknak tehát pluszenergia befektetésére van szükségük.”
(Magyar Szó)
Dr. Gábrity Molnár Iréna karrierről beszél. Sokféle értelemben lehet ezt a szót használni, de amire manapság leginkább értik, az nem igazán kedvemre való – elsősorban a bankszámla és a szakmai „hírnév” a legmeghatározóbb paraméterei. (Ráadásul én a világnyelv elsajátítása mellé melegen ajánlanám még a „virágnyelvet” is...) Vegyük észre: a boldogság odaát van (az X-akták után szabadon). Á, én csak nagyon a fellegek között úszva tudok a továbbtanulásról, a hivatás betöltéséről beszélni. A gyakorlati(as) hozzáállás nem az én asztalom. De elmondom, én hogyan csináltam, s milyen az „ars poeticám” még ma is: Hogy hol tanulsz tovább, az nem elsődleges fontosságú! Csak merj nagyot álmodni! Aztán – ahogy Coelho is tanít – az egész Mindenség összefog majd, hogy vágyaid teljesüljenek. Persze a „valahol továbbtanulni mindenképp” mindazonáltal igenis fontos! Mert – ennyi gyakorlati érzékem még nekem is van – oklevél nélkül ma már nagyot álmodni is nehéz... (Persze nem lehetetlen.) A bürokraták hatalma egyre erősebb, vigyázz! (S az egyetemnek – ahogyan az egyik gödöllői tanárom is megfogalmazta –, ha más nem is, megvan az a nagy-nagy haszna: hogy fontos ismeretségekre teszel szert, s megtanulod, minek hol kell utánanézni. Nem elhanyagolható az Információ királyságában!...)
Salom!
