...s vannak dolgok... dalok, melyeket már ismersz jó ideje, aztán egyszerre csak megszületnek benned, s miután legelőször felsírtak odabenn, utána már valóban egy egész életen át elkísérnek. A sírig és azon is túl.
Az én kicsi kuckómban hosszú évek óta a jó öreg Bob óvja a Szoba Csendjét – egy ideje csatlakozott Hozzá Ganésa is –, távol tartja az ártó szellemeket, tekintete egyfolytában rajtam pihen, a lemezborítóról kísérve minden porhanyós léptemet.
Bob Marley – Legend. Laró Bátyó egy időben olyan sokszor végighallgatta nálam az albumot, hogy a dallamok már beleitták magukat a szőnyegbe, a függönybe és a bútorokba is. Egyikük a One Love. A Halhatatlan Kedves. Örök Szerelmem.
Velem van... és rám talál időről időre. Mindig akkor, amikor épp itt a Pillanat.
Höh, mit is igyak ebben a krimóban... nem voltam itt vagy két éve, sejtelmem sincs, mit csapolnak, jajjjjj!..
Van Lav! - kiált fel Tádé. One Love? Pompás! - nyerítek bele a Tisza virágaitól rajzó varázslatos éjtszakába. - Let's get together and feel allright!! Minden tökéletes! Sejj!
Rikoltám még a nyáron, amikor Tádé kollégával és a stábbal elindultunk meggyászolni a halott kérészeket. Heves kamikazeficamaikból Új Élet születik.
Aztán Magdink is eldanolta egyszer... (Az már több volt, mint szimpla produkció... sokkal többet reméltem akkoriban a lánykától... piciny csalódás... Szebajsze!)
Aztán most meg a vadiúj Elnök, a „First Gentleman” beiktatásánál is felcsendült a dal... Nem követem a politikát, óó, neem – a nagyanyám mindig azt mondta, ez a hosszú élet egyik Nagy Titka –, de ezt most viszont jó ómennek tartom... (Nem elkiabálni... csak csendesen megsúgom...)
“Give thanks and praise to the Lord and I will feel all right
Let's get together and feel all right”
Béke!
