Vulkáni hevület az avar sírok magasán, Folyók fölött... tündéri bárányfelhő-szemhéjadon megcsillan az ébredő napnak sugára. Mint egykor Kalliopé mellbimbóján a holdfény. A zetnai kommandó újra szelíd bevetésen. Örök kitörésre kész, vibrál, az országút tejködében úszik tova a csapat. Darvak V-je az örök Valóság. Haránt ékelődik a közeli Horizontnak pontosan.
S ez a jég is megtöretett végre, a tektonikus rezgések mozgásban tartják a Felületeket, autónk – Apa kocsit hajt! - a résen át becsusszan a Belső Régiókba. Enter Sandman. Kishegyes volt az a szellemi központ, mely első ízben hívta meg a zEtnát ünnepi alkalomból. (A Magyar Kultúra Napjának másnapján – egyesek a csoportból egész mélyen átérezték ezt a másnapot –, a háromnapos rendezvény keretein belül.)
Egyre könnyedebben megfigyelhető, ahogy régiónkban a Kishegyes – Muzsla – Zenta háromszög csúcsain kezd mindinkább kisarjadni a Világfa három hajtása, sőt lassan már burjánzik, s ha a továbbiakban is ilyen rendszeresen és megfelelő módon öntözzük, hamarosan virágba is borulhat akár! Közös ébren való álmodás ez, melynek zamatos gyümölcse végig fog majd hömpölyögni a teljes Vajdaságban – szállítják a Folyók, s Folyók felett az égi melódiák.
Úgy legyen!
Vale!
