Meséli egy havercsajszi, hogy az ünneplőbe öltözött Kocsmában a minap oly népes vala a közönség, hogy a kevésbé ijedős és szemérmes vendégek kénytelen-kelletlen az utcán parkoló autóhegyek jótékony árnyékát használták a mellékhelyiség helyett – bizony, megesik, hogy nem szívesen várunk negyed órát a sorunkra... a sörünkre meg felet is, teszem hozzá én.
De nem is erről akartam témázni – pedig megérne egy misét! -, hanem a következőről: A leányzó éppen gonbolkozott be, amikor a Yugo mögé az épp arra szimatoló közeg kommandós lámpájával bevilágított. Keresnek valakit?, kérdezte hirtelen zavarában a nő. Mi egyfolytában keresünk valakit, hangzott a válasz, Zentából Chicago lett az utóbbi időben...
De most komolyan... olyanokat hallok... Mi történik??... Egyelőre csak a fülemet ütik meg a hírek, az orromat még nem – ejjnye, gonzo, így fürkészel?! -, viszont már ez is nyugtalanít...
(Meg hogy tán nemsoká este tizenegytől nem vehetünk majd sört az éjjelnappaliban, az is... Amerika, Alkoholtilalom, Al Capone... Ahh...)
Aradra, egészség!
