Az őseink nagy tisztelettel tekintettek a földre, amely számukra az élet forrása volt. Jól tudták a Föld világnapja nélkül is, mennyire fontos bolygó, amely számukra biztosította a mindennapi kenyerükhöz szükséges búzát, a zöldséget és a gyümölcsöt, valamint a háziállatok számára a takarmányt, így közvetett módon a tejet, a tojást és a húst. Ajándékként tekintettek a bolygó adományaira, amit megbecsültek világszerte. A búza számukra nem tőzsdei árucikk volt, amelyből csak pénzt lehet csinálni. A liszt meg pékipari alapanyag, amelyből mostanság, legalábbis a szakemberek szerint, csak tucatnyi adalék hozzáadásával lehet kenyeret sütni. A zöldségek meg piaci áru, amelyet minél rövidebb idő alatt kell előállítani, és minél drágábban eladni. És folytathatnánk még a sort. A korábbi korok emberének mindez élelem volt, megbecsülték, mivel maguk dolgozták fel és készítették el kemény munkával, saját fogyasztásra.
A fogyasztói társadalom emberének viszont sok esetben fogalma sincs, még elméleti szinten sem, hogy az asztalára került étel honnan származik. Hogyan és milyen körülmények között termelték meg az alapanyagot és dolgozták fel azt élelmiszerré. Továbbá eszébe sem jut, hogy mindezzel hozzájárul a környezete szennyezéshez, hiszen olyan élelmet vásárol, amelyet nagy mennyiségű műtrágya, növekedésserkentők és permetszerek felhasználásával termesztettek, valamint nagyüzemi körülmények között tenyésztett állatok húsát fogyasztja. A mai embernek a Föld természeti környezetének megóvását talán éppen a saját konyhájában, illetve környezetében kellene kezdeni. A gyerekeinek is példát mutatva azzal, hogy egészséges élelmiszert vásárolt, vagy lehetőség szerint igyekszik maga megtermelni a mindennapi betevőt, vagy annak egy részét. Az embereknek szemléletváltásra van szükségük, és nem látványos rendezvénysorozatokkal lebonyolított világnapokra. Minden felnőttnek a gyerekével együtt el kell sajátítania az önfenntartás fortélyait, úgy, hogy közben tiszteletben tartja embertársait, a növényeket, az állatokat és a földet.
A növénytermesztésben és az állattenyésztésben ugyancsak szemléletváltásra lenne szükség. A mezőgazdasági termelésben már régóta a megtermelt termény vagy vágóállat mennyisége számít, és nem a minősége. A minél nagyobb profit érdekében új növény- és állatfajtákat hoztak létre, amelyek nagyobbak és szebbek, mint a korábbiak. Bár a minőségükön lehet vitatkozni, és érdemes is lenne. A mértéktelen műtrágyázással és permetszerek használatával hosszú távon óriási károkat okozunk a földnek. Közben saját magunkat, a vizeinket és a benne levő élővilágot is mérgezzük. A nagyszüleink még a Tisza vizével főztek, mi viszont a szennyezés miatt néha már fürödni sem engedjük gyerekeinket a folyóban.
