Semmi sem tudja annyira felhergelni a közvéleményt, mint ha sztrájkot jelentenek be a tanárok. Ilyenkor azonnal mindenkinek a több hetes munkabeszüntetések jutnak az eszébe. „Mit akarnak?! Az átlagosnál jobban keresnek, megtartják azt a napi 4-5 órát... Mi okuk az elégedetlenségre?” – ez a leggyakoribb reakciója a szerbiai átlagpolgárnak.
Most a szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniója közölte, a hozzá tartozó iskolákban mára és május 30-ára figyelmeztető sztrájkot hirdetnek: egy-egy órát nem tartanak meg. Június 4-én pedig egyáltalán nem lesz tanítás az ezen szakszervezeti tömörülés oktatási intézményeiben, a tanárok az oktatási minisztérium körzeti igazgatóságai előtt gyülekeznek, hogy tiltakozzanak. Az ok: a minisztérium nem hajlandó figyelembe venni a javaslataikat.
A most rendelkezésre álló adatok szerint ősztől 1500-zal kevesebb lesz az elsős kisdiák, valamint 7000-rel kevesebben iratkoznak középiskolába. További tanárok veszítik el óráik egy részét, illetve maradnak teljesen óraszám nélkül. Már így is a 82 ezer szerbiai oktatásügyi dolgozó közül majd 30 ezernek nincs meg a kötelező óraszáma. Évente mindössze 3000 pedagógus vonul nyugdíjba, tehát a nyugdíjaztatástól se remélhetik, hogy plusz órákhoz jutnak azok, akik a diákhiány miatt tanórák nélkül maradtak.
Az oktatásügyi dolgozók attól félnek, hogy az iskolákban tömeges pedagógus-elbocsátásokra kerül sor, ezért Dragan Matijević, a Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniójának elnöke a következő javaslattal állt elő: a készülő oktatási alaptörvénybe, valamint az általános iskolai és középiskolai törvényjavaslatba iktassanak be egy-egy olyan szakaszt, amely kimondja, a maximális osztálylétszám 25 fő, valamint kerüljön be a törvénybe, hogy kötelező a középiskolai oktatás. Ez – érvelnek a szakszervezeti vezetők – összhangban lenne a még csak papíron, és, úgy tűnik, csak az oktatási szakemberek vágyálmaiban létező, 2020-ig szóló oktatásfejlesztési stratégiával. Amíg a Világbank szakemberei a 30 fős osztálylétszámot látnák a szerbiai iskolákban üdvösnek, addig az említett oktatási stratégia szerzői a 22–25 fős osztályokat tartják az oktató-nevelő munka szempontjából a legjobbnak, leghatékonyabbnak. Igen, ezzel maximálisan egyet lehet érteni: a diákok szempontjából sokkal jobb, ha a tanár 22 tanulóval foglalkozik, mintha 30–34-gyel. Azzal is egyetértünk, hogy a XXI. században minden fiatalnak be kellene fejeznie egy három vagy négyéves középiskolát. Jobbak az érvényesülési lehetőségei, mintha csak általános iskolai végzettsége lenne. Ám a pedagógus-szakszervezet közleményében a diákokról egy szó sem esik, amikor a törvénybe foglalást követelik, hanem csak a pedagógusok munkahelyének a megóvásáról. Tudom, a pedagógus-szakszervezet a tanítók, tanárok érdekvédelmi szervezete, elsősorban az ő érdekeiket kell szem előtt tartania. Ám eléggé visszatetsző, hogy az érvelésükben teljesen figyelmen kívül hagyják a diákokat, az ő színvonalasabb oktatásukat a kisebb létszámú osztályokban, az ő érvényesülési esélyeik növekedését a középiskolai bizonyítvány megszerzése révén.
A szakszervezet másik javaslata, hogy halasszák el a diáklétszám szerinti finanszírozás bevezetését. Ennek lényege, hogy az iskolák fenntartására, anyagi költségeire nem az osztályok száma, hanem a diákok létszáma szerint kapják a pénzt az oktatási intézmények. Tehát, lényegesen rosszabbul járnak azok az iskolák, amelyekben kis létszámú osztályok működnek. E pénzelési mód bevezetését 2014-re tervezik (bár szárnyra kelt már ennek elhalasztásának a híre is). A szakszervezet szerint először meg kellene reformálni az iskolahálózatot. Ez mindenképp munkaerő-felesleghez vezet az oktatásügyben, ám amíg szociális programot nem dolgoznak ki, amíg nem biztosítanak pénzt a végkielégítésekre, addig illúzió az iskolahálózat reformjáról beszélni. Itt szintén hiányzik a diákok érdekeinek a figyelembe vétele. A közleményben szó sincs arról, hogy a finanszírozás módosítása, az osztályok számának csökkentése, az iskolák esetleges bezárása az ő életüket is megnehezíti: nagyobb létszámú osztályban a tanár kevesebb időt tud egy-egy tanulóra fordítani, ha lakat kerül az iskolára, a tanulónak utaznia kell a távolabbi iskolába. Pedig ha a közvélemény és főképp a szülők rokonszenvét meg szeretné egy szakszervezet nyerni, akkor nem árt, ha a diákok érdekében is szót emel. Elvégre az iskola a diákok és az ő oktatásuk-nevelésük miatt létezik!
A Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniójának közleménye szerint, mivel a minisztérium egyik javaslatukat sem fogadta el, a szerbiai iskolák egy részében egy-egy órás figyelmeztető sztrájk, majd egynapos munkabeszüntetés lesz. Az elmúlt húsz évben a pedagógus-szakszervezetek megtapasztalhatták, ha valamit ki akarnak harcolni, akkor a legdrasztikusabb módszerhez, a munkabeszüntetéshez kell folyamodni. A szerbiai iskolákban több mint 100 ezren dolgoznak, tehát olyan erőt képviselnek, amelyre kénytelen a hatalom is odafigyelni.
