Amama olyan boldogan jött haza a piacról, mintha ingyen kapta volna a tejfölt a temerini Juliska nénitől.
– Azért mégse renoválják hiába olyan sokáig azt a kormányt a Dacsics Ivicáék, Tegyula. A végén mindannyiunknak hasznunk lesz belőle.
– Ugyan mi hasznunk lenne ebből a vég nélküli kormányátalakítási hercehurcából, Tematild? – idegeskede atata. – Ami úgy elhúzódik, mint a rétestészta! Július végére ígérték az új kormányt, de szeptember végéig se fejezik be.
– Az lesz a hasznunk, Tegyula, hogy egy igazi zseni lesz a pénzügyminiszter. Képzeld el, hogy fog akkor szárnyalni a dinár! Kétszer annyi trappista sajtot kapunk majd érte Szegeden, mint most.
– Honnan szeded ezt a hülyeséget, hogy egy lángész lesz a pénzügyminiszter?
– A piacon hallottam, Tegyula. A Vucsics talált egy huszonkilenc éves szerb pénzügyi zsenit, a Krsztics Lázárt, aki eddig New Yorkban virágoztatta a gazdaságot, de hajlandó hazajönni a haladók kedvéért, hogy itt is olyan életszínvonalat teremtsen, mint Amerikában.
– Hát ahhoz olyan csodát kellene tennie eme Lázárnak, mint amilyen a bibliai druszájával történt – kuncoga a Zacsek. – Akit Jézus holtából támasztott fel. De hogy ez az állítólagos zseni fel tudná támasztani a szerb gazdaságot, azt erősen kétlem.
Jaés, hála a szovjet tudomány fejlettségének, sikerül feltámasztani Lenint. Az újjászületett, aki korábban sokáig Svájcban élt, és ott álmodta meg, hogy milyen lesz az első kommunista állam, először nagyon boldog. Jár-kel a Szovjetunióban, kíváncsi rá, hogy meddig jutottak a fejlődésben, aztán egyszer csak nyoma vész. Keresik, hiába.
Végre életjelt ad magáról. Távirat érkezik tőle:
"Bocsássatok meg, elvtársak. Visszamentem Svájcba."
Ámde nemcsak Zerbiának fog felvirradni a lángész pénzügyminiszterrel, hanem Vajdaságnak is, amint elzavarják a mostani tartományi vezetőket.
– Ez most már tényleg mindennek a teteje! – füstölge atata. – Nem múlik el nap, hogy valamelyik díszes haladó funkci ne áprehendálná az itteni kormányt. Egy éve nem képesek megállítani a zuhanást az országban, és közben minket akarnak kioktatni. Majd pont ők fogják felvirágoztatni a tartományt! Ugyan miből?
– Nem tudhatod, Tegyula, lehet, hogy vannak titkos terveik.
– Miféle titkos tervek, Tematild?
– Például az aranybánya. Sose tudtam, hogy Vajdaságban arany is van. Azt hittem, hogy csak tőzeg.
– Matild! Nincs itt semmiféle aranybánya, a hirtelenszőke Zorana miniszter asszony csupán így próbálta elkápráztatni a naivabbakat, hogy ők majd mezőgazdasági aranybányát csinálnak Vajdaságból. Miért nem csinálnak aranybányát Sumadijából vagy Dél-Szerbiából?
– Nincs igaza, Gyula zomzéd – kontráza a Zacsek –, mert Gucsából például már sikerült aranybányát csinálni. Legalábbis a vendéglősök számára aranybánya. Igaz, az államnak nem sok haszna volt az egyhetes dorbézolásból, mert mint az adóellenőrök megállapították, az esetek kilencven százalékában nem adtak számlát.
– Képzelem, milyen kínos volt a Dacsics Ivicának, aki szintén ellátogatott a népi fúvósok fesztiváljára – jegyzé meg amama.
– Miért lett volna kínos a miniszterelnöknek, Tematild?
– Azért, mert számla nélkül nem tudta a báránysültet elszámolni a napidíjba.
– Mint gáláns adófizető, egy báránysültet még hajlandó is lennék megfinanszírozni a kormányelnöknek – szóla a Zacsek. – De Gavrilo Princip szülőházának tatarozását nekem ne merészeljék felszámolni, mert én is merényletet fogok elkövetni, mint eme gyilkos terrorista!
– Hogy jön most ide a szarajevói merénylet elkövetőjének a háza, Zacsek? – csodálkoza atata.
– Úgy, hogy állítólag már megállapodtak, hogy Újvidék városa állja a boszniai Grahovóban levő Princip-ház újjáépítésének költségeit, mintegy 15 ezer eurót. A grahovói származású újvidéki polgármester-helyettes intézte ezt el. Én meg azt mondom, hogy akkor állja ő a költségeket, ha már így imádja a világháborút kirobbantó földijét, de rám ne számítson!
Egy pasas kifog egy aranyhalat. A hal rimánkodóra fogja:
– Nézd, öregem, kicsi is vagyok, szálkás is vagyok, dobj vissza. Cserébe teljesítem egy kívánságodat.
– Hát jó. Nos, világéletemben gazdag, szép, fiatal herceg szerettem volna lenni, akit szeretettel övez a nép – mondja az ipse, és visszadobja a halacskát. Menten mély álomba zuhan.
Arra ébred, hogy valaki rázogatja a vállát:
– Felség, Ferenc Ferdinánd herceg! Ébredjen fel! Mindjárt Szarajevóba érünk.
PISTIKE, népi fúvós és száguldó aranybányász
