A héten mi is megünnepeltük dicső Szent Istvánunkat, és meghallgattuk az Imre herceghez intézett bölcs intelmeit! Közben lobogtattuk a nemzeti zászlót és elénekeltük a himnuszt, utána pedig megettünk a finom fahéjas kürtőskalácsot, de ezzel vége is az augusztusi élvezeteknek! Mert a mulatság befejeződött, a zenészek meg a vendég szónokok hazamentek, mi pedig itt maradtunk nyakig a zerbiai demokráciában.
– Milyen meghatóak az István intelmei, Tegyula! – szipoga amama. – Csodálom, hogy az itteni többségiek nem idézgetnek belőle. Mindjárt másképp érezném magam, ha az önkiben magyarul köszönnének a boltoslányok.
– Nem értem, Tematild, hogy jön össze ez a két dolog: az elárusítók meg Szent István? – lepőde meg atata.
– Úgy Tegyula, hogy ha elolvasnák az intelmeket, akkor tudnák, hogy minket illene gyámolítani és becsben tartani. Hallottad, mire tanította István a fiát? Hogy az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Hát én nem is csodálom.
– Szerintem valaki azért mégis olvassa a mi nagy királyunk tanácsait a szerb vezetők közül – titokzatoskoda a Zacsek. – Csak sajnos, nem a kisebbségek megbecsülését olvasta ki belőlük.
– Ne beszéljen zöldségeket, Zacsek! – inté le őt atata. –Ugyan ki az, aki a magyar történelemből vesz leckét?
– Hát a Vucsics. Nem az intelmeket követi, amikor külföldi tanácsadókat vesz maga mellé, hogy emeljék az udvar fényét, ahogy István mondaná? Nem elég neki a francia Strauss-Kahn, hanem állítólag még több volt miniszterelnököt is alkalmazni akar a kormányban, köztük egy volt osztrák kancellárt. Egyedül a Sejsej vajda miatt lehet neki kellemetlen a dolog.
– Miért lenne kellemetlen a miniszterelnök-helyettesnek, hogy külföldiek segítik a kormányt?
– Azért, mert mit szól majd a volt főnöke, hogy ezek se szerbül nem tudnak, se a tyirilicát nem ismerik.
– Képzelem, hogy cidrizik a Kerkobabics meg a Dacsics Ivica! – fűzé hozzá amama. – Hol is találnak új állást ebben a nagy munkanélküliségben?
– Miért féltenék az állásukat eme kormánytagok, Tematild?
– Na hallod, Tegyula, ahol egy kancellár intézkedik, ott mi szükség van rájuk? Csak lábatlankodnak.
– Van benne valami – kuncoga a Zacsek. – Talán nem azt kéne csinálni, hogy minden miniszter mellé egy külföldi szakembert állítanak, hanem az, hogy mindannyiukat külföldiekkel cserélik fel. Végre lenne egy rendes kormányunk!
– Elég hülye ötletei vannak, Zacsek – kommentálá atata. –Nem gondolja komolyan, hogy a maga kedvéért lemondanak a miniszteri bársonyszékről? Én inkább arra vagyok kíváncsi, hogy ugyan miből fizetik a rengeteg rangos külföldi tanácsadót? Nehogy a végén nagyobb legyen a számla, mint a haszon.
Jaés két friss kettős állampolgárságú csajszi sétál a budai várban, megpillantják Szent István király szobrát:
– Milyen jó pasi! – lelkendezik az egyik. – És oda is van írva a mobilja: 975-1038. Hívjuk fel!
– Hülye vagy? Tudod mennyibe kerülne innen egy romingolás?
Ámde hamarosan nemcsak romingolásra nem lesz pénzünk, hanem egyebekre se. Mert az új zseni pénzügyminiszter máris elárulta, hogy mivel akarja kezdeni áldásos tevékenységét: a nadrágszíj megszorításával.
– Pedig én hogy bizakodtam, hogy mostantól csak javulni fog a finansziális helyzetünk! – sóhajta amama. – Olyan szimpatikus ez a Lázár gyerek azzal a fekete körszakállával! Tiszta Kossuth Lajos legénykorában. Gondoltam, hogy kitalál valamilyen kevésbé fájdalmas megoldást.
– Szakáll ide, szakáll oda, Tematild, ebben a siralmas helyzetben mást nem lehet tenni, mint drasztikusan csökkenteni a kiadásokat. Ha a kormány azt akarja, hogy az ország ne menjen csődbe, és ne zavarják el őket a választóik. Még szerencsénk, hogy ez a fiatalember ilyen skót természetű, és nem azzal kezdi, hogy újabb külföldi hitelt akar felvenni.
– Hja, így könnyű megjátszani a nemzet megmentőjét – fitymálkoda a Zacsek. – Ha tőlem kérdezik, én is meg tudtam volna mondani, hogy mitől döglik a légy. És jóval kisebb fizetést kértem volna. Vagyis hogy sürgősen le kell állítani a pénzszórást. Ehhez nem kell Yale egyetem, elég a józan paraszti ész.
Jaés a kis Lázár gyerek, aki már az elemiben is igazi matekzseni volt, egyszer izzadtságtól csuromvizesen ér haza a nisi családi házukba, és boldogan újságolja az apjának:
– Apu! Képzeld el, spóroltam tíz dinárt, mert hazafelé nem szálltam fel a buszra, hanem futottam utána!
Erre az apa dühösen rákiált:
– Látod, milyen hülye vagy, édes fiam! Nem sokra viszed az életben. Mert ha nem a busz, hanem a taxi után futsz, akkor száz dinárt is spórolhattál volna.
PISTIKE, gyámolított manyinás és drasztikus skót
