Milyen kár, hogy vége a szép életnek! Mármint a gondtalan vakációnak, ami úgy elszállt, mint atata biciklije, amit elfelejtett lezárni. Még be se csöngettek, de a Zacsekpetit máris elkapta fejfájás, ezért kérte anyukáját, hogy írjon igazolást, hogy nem mehet suliba.
– Ugyan mitől fájdult meg a fejed, Tepeti, amikor egész nyáron kutya bajod se volt? Még a hőségriadó alatt is a strandon lógtál!
– Attól fáj a fejem, muter, hogy rendezetlen az oktatás helyzete – felelé az öntudatos Peti. – Hogy tanuljanak a szegény gyerkőcök, ha a tanév kezdetén se tudják, hogy ki a miniszterük?
Ámde most már csak hetek kérdése, hogy szétosszák a tárcákat az új miniszterek között, és hogy féléves készülődés után nekilássanak a problémák megoldásának.
– Ez mind szép és jó, Tegyula, hogy tapasztalt külföldi szakembereket hívtak meg a kormányba – jegyzé meg amama. – Csak attól félek, hogy gondok lesznek a fordítással.
– Miért lenne gond a fordítás, Tematild? – csodálkoza atata.
– Na hallod, Tegyula, a francia Strauss-Kahnnak francia, az osztrák Gusenbauernek német, a Krsztics Lázárnak pedig arab tolmács kell. Hol találnak a Dacsics Ivicáék ennyi fordítót?
– Honnan szeded ezt a marhaságot, Tematild, hogy a leendő pénzügyminiszter, a Krsztics arab?
– Nem én szedem, Tegyula, hanem a piacon mesélik. Megírta az újság, hogy eme pénzzseni Lázár tulajdonképpen katari születésű, és amerikai kém, aki csak most tanul szerbül. A Vucsics pedig azért alkalmazta, mert az amcsik pénzt ígértek neki.
– Lári-fári! Ezt a hülyeséget az erdei Dodik egyik tanácsadója találta ki, mert állítólag tisztára arab vonásai vannak a fiatalembernek. Szerintem az igazi baj az lesz, hogy Kerkobabics rögtön meg fogja fúrni a javaslatait, és nem engedi, hogy hozzányúljanak a nyugdíjakhoz.
– Ez a Kerkobabics is pont olyan, mint az én anyósom – kuncoga a Zacsek.
– Ezt meg hogy érti, Zacsek zomzéd?
– Úgy, hogy amíg anyósom nagylány volt, attól izgult fel a legjobban, ha a fiú a melléhez nyúlt. Amikor menyecske lett, attól izgult fel, ha a férje a combjához nyúlt. Amióta elmúlt hetven, attól izgul fel a legjobban, ha a nyugdíjához nyúlnak.
Ámde a vajdasági termelők is eléggé izgulósak, de ők attól izgulnak fel a legjobban, ha alacsony terményárakat szabnak meg.
– Kíváncsi vagyok, hogy mire mennek a gazdáink a traktoros felvonulásukkal – szóla atata. – Az a gyanúm, hogy kiszúrják a szemüket valami semmitmondó ígérettel, aztán minden marad a régiben. Bagóért kell eladniuk az idei termést.
– Az a baj, hogy nagyon rossz időpontot választottak a felvonulásra, több okból is – okoskoda amama. – Mintha nem néznék a híradót.
– Mit kellett volna látniuk az elégedetlen a termelőknek a híradóban, Tematild?
– Azt, Tegyula, hogy pillanatnyilag nagyon sok gondjuk van az Ivicáéknak, és nem tudnak a gazdákkal foglalkozni. Egyrészt renoválják a kormányukat, másrészt a koszovói választási cédulákat rajzolgatják. Biztosan egy szimbolikus koszovói bazsarózsát rajzolnak rá, háttérben az aggódó Vucsiccsal.
– Matild! A koszovói szavazócédulákat nem a Dacsicsék rajzolják, hanem a Thacsiék Pristinában. A belgrádiakat az háborítja fel, hogy a sipik mindenáron fel akarják tüntetni a cédulákon, hogy Koszovó Köztársaság. Akkor pedig még nehezebb lesz rábeszélni a makacs mitroviacaiakat, hogy menjenek el voksolni.
– Hát ez az! – füstölge a Zacsek. – Még mindig a koszovói história a fő gondjuk, és nem a vajdasági mezőgazdaság. Mit izgat engem, hogy mi lesz a koszovói szavazócédulán? Tőlem az is állhat rajta, hogy Burkina Faso vagy Osztrák–magyar Monarchia. Sokkal jobban izgat, hogy hogy fogom átvészelni a szeptembert. Amikor csak a sulira el fog menni ötezer, meg kell venni a tüzelőt, a télirevalót, az anyósomnak a drága ágybetétet.
– Talán fázós a kedves anyósa, Zacsek zomzéd? – érdeklőde amama.
– Egy frászt! Túl keménynek tartja az ágyát, ezért már hajnalban ébred, de azt mondja, nem akar felkelni, nehogy felriasszon bennünket. De én mondtam neki: anyuka, maga csak egész nyugodtan keljen fel, söpörje fel az utcát, locsolja meg a virágokat, és hozhat nekem friss péksüteményt is az önkiből. És akkor nem is kell ágybetét.
A Zacsek a múltkor a feleségével vendégségben járt régi barátjuknál. A házigazda körbe vezeti őket a szépen gondozott kertben, az egyik fára külön felhívja figyelmüket.
– Ezt a fát annak emlékére ültettem, hogy összevesztem az anyósommal.
– Nem rossz ötlet -fordul Zacsek a feleségéhez. – Milyen szép erdőnk lehetne már!
PISTIKE, izguló arab és leendő traktoros
