Atata meg én már nagyon unjuk a befőzést, mert hol paszírozott paradicsomért kell menni, hol meg az üvegeket leadogatni a padlásról.
– Minek nekünk ennyi paradicsom télire, Tematild? – idegeskede atata. – Nem fogsz talán mindennap paradicsomlevessel traktálni bennünket?
– Akkor vagyok nyugodt, Tegyula, ha tele a spájz. Ki tudja, hogy milyen idők jönnek ezzel az új kormánnyal. Hallod, hogy folyton a nadrágszíjat meg a befagyasztást emlegetik. Mert állítólag anélkül nincs konszolidálás. Nem tudom, hogy az micsoda, de ha ők elkezdenek konszolidálni, akkor milyen jó lesz, ha én meg csak előveszek egy üveg paradicsomot!
– Nem sokáig tartottak a szép álmok, amivel áltattak minket – füstölge a Zacsek. – De hát hol van már a tavalyi hó?
– Ezt meg hogy érti, Zacsek? – csodálkoza atata.
– Úgy, hogy amikor tavaly megalakult ez a híres vörös-fekete kormány, a szoci Ivica azt ígérte, hogy olyan gazdasági intézkedéseket hoznak, amelyek nem a lakosságot terhelik. Most meg az új miniszterek pont az ellenkezőjét ígérik. Úgyhogy máris fúrhatjuk az újabb lyukat a nadrágszíjunkon.
– Talán ők jobban tudják, mint a főnökeik, hogy mit kell csinálni – bólogata atata. – Csupa lángész, csupa okostojás miniszterek ülnek a kormányban.
– Nekem az Einstein-frizurás a legszimpatikusabb, a Taszovac kultuszminiszter – jegyzé meg amama. – Nem tudom, hogy ez a természetes hajviselete, vagy csak nem volt ideje megfésülködni a szkupstinai eskütételre.
– Én inkább arra vetek, hogy miután meghallgatta az új főnökei eligazítását, rögtön égnek állt tőle a haja – kuncoga a Zacsek.
A Taszovac miniszter elmegy a borbélyhoz.
– Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Milyen frizurát parancsol?
– Hát maga ismer engem?
– Hogyne ismerném, miniszter úr! Azelőtt ugyanis tanár voltam, de kevés volt a fizetés, hát felcsaptam fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter beszáll egy taxiba, a sofőr rögtön megszólítja:
– Jó napot, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
– Hát maga is ismer engem?
– Persze, hogy ismerem. Tudja, azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, hát elmentem taxisnak.
Kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
– Jaj, aranyos drága miniszter úr! Adjon pár dinárt, otthon éhen hal a család.
– Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
– Jaj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van.
Jaés az is irtó izgalmas volt a héten, ahogyan a vukováriak fejezték ki szimpátiájukat a szerb kisebbség iránt.
– Érdekes, hogy milyen gyorsan elfelejtették a horvátok a volt testvérek írásmódját – szóla amama. – Biztosan azért verték le a tyirilicás táblákat, mert zavarja őket, hogy nem tudják elolvasni.
– Sajnos, nem azért, Tematild. Még mindig a háborús emlékek kísértenek, nem tudják elfelejteni az ovcsarai rémtetteket, meg azt, hogy a híres JNH lerombolta városukat. A sok sérelemért a tyirilicás táblákon állnak bosszút.
– Egy kis táblarongálásért azért nekünk sem kell a szomszédba menni, pedig itt nem is romboltak a horvátok – fűzé hozzá a Zacsek. – Úgy látszik, ez ilyen sajátos balkáni szindróma, hogy nem tudják elviselni a másik írásmódját. Az újvidéki városatyáknak még a buszok latinbetűs kijelzőtáblái is szúrták a szemüket, és első dolguk volt cirill betűsre cserélni őket. De a mi ékezetes felirataink láttán is azonnal begerjednek a huligánok, és előkapják a festékszórót.
Ámde a Zacsekpetit uopste nem izgatják az írásmódok, hanem csak a biológia. Irtó megörült, hogy bevezették a szexuális nevelés tantárgyat a vajdasági sulikban, és fejébe vette, ha törik, ha szakad, ő is beszerzi az ehhez járó tankönyvet.
– Nem értem a buzgóságod, Tepeti – csodálkoza apukája. – Miért van szükséged eme tankönyvre, amikor ti csak jövőre fogjátok tanulni az új tantárgyat?
– Azért, fater, mert alaposan át akarom tanulmányozni a szemléltető ábrákat, hogy idejében felkészüljek a nehéz feleltetésre. Neked se tetszene, ha szexuális nevelésből is egyest kapnék, mint matekból, és egész nyáron a megtermékenyítést meg a menstruációt bifláznám.
Az apamacska szexuális felvilágosítást tart a fiának:
– Na fiam, ma elmegyünk egy kicsit hancúrozni a cicalányokkal. Ne félj, nem lesz semmi baj, ha úgy csinálod, mint én.
Este felmennek a háztetőre. Cudar februári zimankó van, minden csupa hó és jég. Az apamacska megcsúszik, de valahogy megkapaszkodik az ereszben. Ugyanígy csinálja a fiú is: ő is megcsúszik, és megkapaszkodik az ereszben.
Lógnak egy órát. A macskafiú elunja a dolgot.
– Na, apám én már eleget hancúroztam, megyek haza.
PISTIKE, felvilágosult nebuló és konszolidált fodrász