A hétvégén mi is kihasználtuk a gyönyörűséges vénasszonyok nyarát és kirándultunk a Duna partra, sőt még szalonnát is sütöttünk nyárson! Én gyűjtöttem a száraz gallyat, a fater pedig fújta a parazsat és faragta a nyársat.
– Mennyi sok szép rőzse kallódik itt az erdőben! – csodálkoza amama. – Nemhogy összegyűjtenél egy csomót, Tegyula, milyen jó lenne télen, meg tudnám főzni rajta a rántottlevest. A szomszéd Feletár olyan rendes ember, hogy mindennap hazacipel egy kévével biciklin, te is elmehetnél vele. Azt mondja, az idén nem is vesznek fát.
– Hát eme népboldogító kormányok mellett lassan tényleg visszatérünk a rántottleveshez és a gyűjtögető életmódhoz a huszonegyedik században – bólogata atata. – Gáz helyett rőzsével fűtünk, kijárunk a földekre összeszedni az elhullott kukoricát, malacot nevelünk a sufniban. És közben ábrándozunk a boldog uniós csatlakozásról!
– Csak ezt a hét sovány esztendőt vészeljük át valahogy! – fűzé hozzá a Zacsek, aki szintén csatlakozott a piknikhez, de már csak akkor jött, amikor megsült a szalonna. – Mert azt olvasom, hogy legfeljebb csak 2020-ban jön el a belépés napja. Ha csak közbe nem jön valami, mondjuk a következő hetekben.
– Mit titokzatoskodik, Zacsek? Mire gondol?
– Például arra, hogy félresikerülnek a koszovói választások, a makacs gerendatologató patrióták incidenseket robbantanak ki. Mert akkor megint évekkel tolódik minden.
– Ne aggódjon, Zacsek, látja, hogy a belgrádi vezetők mindent elkövetnek, hogy a koszovói szerbek elmenjenek voksolni. Naponta látogatják őket, a Vulin miniszter pedig azt ígéri nekik, hogy Szerbia továbbra is pénzelni fogja őket, és állást ad nekik.
– Hát ha továbbra is mi pénzeljük ezt a díszes társaságot, innen küldjük nekik a dupla fizetéseket, akkor lesheti, Gyula zomzéd, hogy nekünk mikor virrad fel! Miért nem azzal kecsegtetik őket, mint például minket, hogy kezdjünk el keményen dolgozni, és akkor jobbra fordul a sorsunk?
– Nem érti maga, Zacsek, a magas politikát. Belgrádnak életbevágóan fontos, hogy győzzön az ő listájuk, és megalakuljon a Brüsszelben kialkudott szerb községek közössége, mert akkor megmarad az illúzió, hogy Koszovó Szerbiához tartozik. De ha ez nem jön be, akkor kiderül az eltitkolt igazság: az, hogy a déli tartomány annyira az övék, mint amennyire a Zöldfoki szigetek a magáé.
A kis Dezsőke azt hallja a suliban, hogy a felnőtteknek titkaik vannak, és mindent pénzt megadnak, hogy az ne derüljön ki. Otthon rögtön kipróbálja a dolgot anyukáján.
– Anyu, én mindent tudok!
– Egy szót sem erről az apádnak! – mondja az asszony, és ötszáz dinárt ad a lurkónak.
Hazajön az apuka, Dezsőke őt is megzsarolja.
– Apu, én mindent tudok!
Az apa leszurkol egy ezrest a gyereknek.
A postás bácsin is kipróbálja a módszert, elébe áll:
– Én bizony mindent tudok!
Mire a postás széttárja a karját:
– Akkor gyere ide, fiacskám, hadd öleljen meg az apád!
Ámde a haladópártiak máris ünnepelnek, pedig nekik nem is a postás volt az apukájuk. Olyan dínomdánomot csaptak az ötödik évfordulón, mintha visszakapták volna Koszovót, vagy beköszöntött volna a Kánaán.
– Ez is csak nálunk fordulhat elő – füstölge a Zacsek. –Hogy egy párt öt év alatt akkora hatalomhoz jut, hogy lámpával kell keresni azt a közvállalatot, amelybe ne fészkelték volna be a kádereik az igazgatói székekbe.
– Csak az irigység beszél magából, Zacsek, hogy nem lépett be maga is eme perspektivikus társaságba. Látja, hogy nem kell hozzá semmi ideológia, elég, ha tapsol a Vucsicsnak, és már holnap kinevezhetik a kukások főnökének.
– Én inkább azt szeretném, ha a mi Pistink légikísérő lenne az új légiforgalmi vállalatban – sóhajta amama. – Láttad, Tegyula, milyen gyönyörű gépeik vannak? Beutazhatná az egész világot, és egyszer mi is elrepülhetnénk vele. Ha csak az nem lesz akadály, hogy katolikus.
– Miért lenne akadály a felekezeti hovatartozása, Tematild?
– Na hallod, Tegyula, mégiscsak arab sejkek a főnökök, és biztosan a muszlimokat részesítik előnyben.
– Ne ábrándozz, Tematild, mert még az sem biztos, hogy az unió egyáltalán megengedi, hogy az európai városokba repüljenek. Egyelőre Dubaiba közlekednek, oda meg minek utazna egy éhenkórász?
Egy csóró bemegy az utazási irodába, és érdeklődik a hajóutakról.
– Az első osztályú jegy 3000 euró, a másodosztályú 2000, a harmadosztályú pedig ötszáz – mondja az ügyintéző.
– Ennél olcsóbb nincs?
– Nézze, a hajó után is úszhat, az ingyen van!
– Az jó lesz. Nem tudja, szoktak kidobálni valami ételmaradékot?
PISTIKE, tapsoló káder és piknikelő postás
