Amama mindig eltalálja, hogy pont akkor akad elintéznivalója a postán vagy a hivatalban, amikor állami ünnep van, és sehol sem dolgoznak, mint a múlt hétfőn. Ilyenkor olyan mérgesen jön haza, hogy van mit hallgatnia atatának!
– Mondd Tegyula, miféle új ünnep november 11-e? Sose hallottam róla. Talán akkor fejeződött be valamelyik offenzíva?
– Nagyon le vagy maradva a történelemmel, Tematild – válaszola atata. – Az offenzívák már nincsenek divatban, mint amikor te jártál suliba. Most az első világháború győzedelmes befejezését ünnepeljük, az idén először. Újvidéken még korhű felvonulást is tartottak az esemény tiszteletére a belgrádi kapunál, ahol 1919-ben bevonult a szerb hadsereg. A haladó polgármester, a Vucsevics azt mondta: ők hozták meg a szabadságot Újvidéknek!
– Hát engem kishíján a guta ütött meg, amikor eme exradi politikus szónoklatát hallgattam! – zúgolóda a Zacsek. – Lehet, hogy neki meg a cimboráinak száz év távlatából ez felszabadulásnak tűnik, de hogy az akkori szabad királyi város polgárai többségének, a más nemzetiségűeknek nem volt az, arra mérget veszek! De legjobban az idegesít, hogy elvárják, hogy mindannyian ünnepeljük a szerb hadsereg bevonulását!
– Engem inkább az lepett meg, hogy a Nikolics Tómó mekkora történelemszakértő lett – csodálkoza amama. – Biztosan ebből a tantárgyból doktorált az esti egyetemen, de eddig szerénységből nem akart kérkedni a tudásával. Most is csak azért szólalt meg, mert a Habsburgok át akarják írni a történelmet.
– Matild, már megint kevered a szezont a fazonnal! – inté őt atata. – Az elnök csupán Szerbia hősi múltjára akart emlékeztetni az évfordulón az egyik belgrádi lapnak írt cikkében. És közben megvédeni Gavrilo Principet, akit igaztalanul terroristának kiáltottak ki, amiért száz éve Szarajevóban agyonlőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét.
– Lehet, hogy én kicsit maradi vagyok, de az ilyen hősi cselekedettekkel, mint a trónörökös házaspár lepuffantása, nemigen dicsekednék – kontráza a Zacsek. – És azt se értem, hogy kinek van már megint útjában Szerbia, már harmadszor száz év alatt, ahogy Nikolics írta?
– Sok mindent nem ért maga, Zacsek – okítá őt atata. – Mert nem doktorált az első világháborúból.
Jaés a felszabadulási ünnepségről atatának a régi vicc jutott az eszébe.
Szulejmán és Brezsnyev találkozik a túlvilágon. Brezsnyev panaszkodik:
– Hogy lehet az, hogy ti, törökök 150 évig uralkodtatok Magyarországon, és mégis szerettek benneteket a magyarok. Mi pedig csak 40 évig voltunk ott, de mindenki utált minket.
Mire Szulejmán:
– Hja, öregem, mi nem követeltük, hogy megünnepeljék a mohácsi vész évfordulóját.
De amamát nem kimondottan a történelem izgatta a héten, hanem az, hogy hová fog lezuhanni az Európai Űrügynökség műholdja. És hogy mekkora darabokra hullik szét?
– Mióta foglalkoztat téged az űrtechnika, Tematild? – csodálkoza atata. – És miért érdekel, hogy mekkora darabok esnek a földre?
– Na hallod, Tegyula, tavaly újítottuk fel a tetőt, nem szeretném, ha újra kellene cserepezni.
– Nem a műhold jelent veszélyt, hanem a fedetlen csatornanyílások. Az egyik újvidéki peremvárosrészben egy családnak három tagja is súlyosan megsérült, mert beleestek a csatornába.
– Egész jó kis biznisz alakult ki az ellopott csatornafedelekből kifolyólag – kuncoga a Zacsek. – Először a kis hugica esett bele a gödörbe, és ezért százezer dinár kártérítést kaptak a várostól. Aztán a bátyuskája is beleesett ugyanabba a csatornába, végül hogy, hogy nem, a nagymama is. Úgyhogy összesen háromszázezret kasszíroztak. De nem csak velük történt ilyen sajnálatos baleset, hanem másokkal is. Mint olvasom, jelenleg több, mint kétszázan perelik a vízműveket ilyen ügyben. Ha vesztenek, hetvenmillió dinárt kell fizetniük a károsultaknak.
– Látod Tegyula, mások milyen leleményesek? Hogy neked ez nem jutott eszedbe? Igazán elbiciklizhetnél esténkét arrafelé, hátha te is találsz egy fedetlen csatornanyílást. Vagy megharaphat egy kicsapott komondor, mert állítólag azért is jó pénzt lehet kapni. A fiúk kutyaállkapcsokkal sebesítik meg magukat, és utána beperelik a Csisztotyát, hogy nem szedte össze a kóbor kutyákat.
A Zacsek unokaöccsét pedig a szomszéd kutyája harapta meg, amikor valamelyik este holtrészegen ment haza.
– És most hogy van a férjed? – kérdi a barát a feleségétől.
– Neki nincs különösebb baja. De szegény kutyának alkoholmérgezése lett!
PISTIKE, maradi történész és leleményes űrszakértő
