Amióta havazik, a Zacsekpetivel nem lehet bírni! Folyton fészkelődik, beszélget az órán, nem tudja kivárni a szünetet, hogy megfürdesse a csajokat a friss hóban. Ezért a Julika osztályfőnök a következőket írta be az ellenőrzőjébe: „Tisztelt szülők! Peti fiúk neveletlen és zavarja az előadást”.
Mire a pimasz Zacsek ezt válaszolta a tanárnőnek: „Tudjuk, azért járatjuk iskolába.”
A Dacsics Ivica kormányfőnek pedig a Fiskális Tanács küldött üzenetet, és bepanaszolta a Krsztics Lázár pénzügyminiszter nebulót. Ő nem hólabdázott, hanem rosszul írta meg a jövő évi költségvetésről szóló házi feladatot. Túl magas hiányt számított ki, pedig a fiskálisok szerint éppen hogy a nadrágszíjat kellene még jobban meghúzni.
– Ilyesmi is csak nálunk fordulhat elő – füstölge a Zacsek. – Gyakornokokat ültetnek a vezetői székekbe, aztán csodálkozunk, ha tovább gurulunk lefelé a lejtőn. Olyan ez, mintha cselédkönyves orvosra bíznák a szívműtétet. És utána meglepődnek, ha a szegény páciens beadja a kulcsot.
– Ejnye, Zacsek, maga már megint csak a hibákat látja – inté őt atata. – Úgy látom, nem hatotta át az a lelkesedés, ami az orosz gázvezeték munkálatainak múlt heti megnyitását kísérte. Sem november 25. ünnepi hangulata, amikor a Szerb királysághoz való boldog csatlakozásunk 95. évfordulójáról emlékeztünk meg.
– Már akinek ez boldogság és ünnep – kontráza a Zacsek. –Mondtam is a Jovica szomszédomnak, aki fel akart köszönteni a jubileumon, hogy nekem ez inkább gyásznap. És ő se járt jobban a csatlakozással.
– Miért gondolja ezt, komsija? – kérdezte nagy naivan a Jovica.
– Azért, mert ha a monarchiában maradtunk volna, akkor most a fejünk se fájna, és a kedves fiacskája nem a munkaközvetítő küszöbét koptatná, hanem kétezer eurós fizetésért dolgozna.
– Lehet, hogy egy kicsit maradi vagyok, Tegyula, de nekem a novemberről még mindig a 29-e ugrik be – nosztalgiáza amama. – Öt napig lubickoltunk Hévizen a többletből, amit ilyenkor osztogattak, és még be is vásároltunk téliszalámiból meg finom pálpusztai sajtból.
Jaés két hazai munkanélküli beszélget.
– Hallom, találtál melót!
– Ja, ellenőr lettem.
– Ne mondd! És mit ellenőrzöl?
– A kukákat, hogy van-e bennük valami ehető.
Ámde vannak jó eredményei is a Lázáréknak, például olcsóbb lett a futaki káposzta. Annyi termett, hogy utánad dobják a piacon.
– Ne tegyünk el egy hordóval, ha már ilyen olcsó, Tegyula? – kérdé amama. – Milyen jó lesz a nagy téli zimankóban, ha a sajátunkból főzhetem az ízletes töltött káposztát, jó sok dagadóval!
– Ahogy én ezt a kormányt elnézem, Tematild, alighanem üresen esszük majd azt a kupuszt, mert nem futja dagadóra – legyinte atata.
– Maguk is úgy járnak, Gyula zomzéd, mint a statisztikai átlagcsalád – kuncoga a Zacsek. – Van, aki csak a húst eszi, mások meg csak a káposztát, közben a kormány azzal dicsekedik, hogy mindenki jóllakott szármával!
Amama máris arról ábrándozik, hogy havonta legalább egyszer Pestre fogunk járni az Operettszínházba, mert szeretné élőben látni a Bereczki Zoltánt!
– Hogy jut most eszedbe a pesti színház, Tematild? – csodálkoza atata. – Tudod, hogy mekkora strapa elvonatozni odáig?
– Most még strapa, Tegyula, de olvastam, hogy a kínaiak gyorsvasutat építenek Budapest és Belgrád között. És amint elkészül, két-három óra alatt ott lehetünk Pesten. Megnézzük az operettet, és éjfélre már vissza is érünk.
– Egyszer már ígértek nekünk gyorsvasutat Európába meg svájci életszínvonalat – legyinte a Zacsek. – Aztán arra ébredtünk az álmodozásból, hogy beleér a kezünk a bilibe. Tudja mikor hiszem én el ezt a három órás expresszt, zomzédasszony? Ha majd azt látom, hogy az első szuper gyorsvonat megállás nélkül átrobog a határon, a vámosok meg csak tisztelegnek neki. De én már azt is óriási haladásnak tartanám, ha itthon kitakarítanák a koszos vasútállomásokat, megszüntetnék a bűzt a vagonokban, és megtisztítanák az ablakokat, hogy legalább nézelődhessek, amíg vánszorog a szerelvény. Ehhez nincs is szükség a kínaiakra.
Utazik Pista bácsi a vonaton, amikor belibeg a kocsiba egy elegáns hölgy, intenzív illatfelhőt húzva maga után.
– Mi ez az illat? – érdeklődik az öreg.
– Ez kérem a Dior legújabb kölnikölteménye, Párizsból.
Az öreg elszundikál, és észre sem veszi, hogy kicsúszik egy sunyi galamb.
A hölgynek könnybe lábad a szeme a bűztől.
– Jesszusom, mi ez a szag?
– Tarkabab, Futakról.
PISTIKE, jóllakott statisztikus és cselédkönyves kalauz
