Végre elérkezett a boldog ünneplések ideje! Amikor már olyan keveset megyünk suliba a sok ünnepből kifolyólag, hogy a végén még a matek dolgozatírást is meg fogjuk kívánni.
A héten kezdjük az ünneplést a mi karácsonyunkkal, utána jön az újévi hejehuja, azután szerb karácsonyig pihengetünk, de még a szerb újévvel se fejeződik be a sorozat, mert akkor jön január 21!
– Tényleg, Tegyula, jó lesz alaposan bevásárolni, mert ki tudja, mikor nyitnak ki az üzletek – figyelmeztete amama. –Pláne, ha január 21. is állami ünnep lesz.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítják az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését? – csodálkoza atata.
– Nem butaság, Tegyula. Tudod jól, hogy nálunk mennyire fékevesztett a jónép, ha ünnepelni kell. És talán a csatlakozás se kevésbé fontos, mint az első világháború befejezése, amit nemrég kiáltottak ki állami ünneppé. Pedig annak már száz éve.
– Mindenesetre az ünnepi eufória már megkezdődött – bólogata a Zacsek. – Én csak azt röhögöm, hogy a haladók meg a szocik mennyire dicsőítik magukat, amiért Brüsszel ennyi év után jóváhagyta a tárgyalások megkezdését. Hogy ők milyen sokat tettek a mi szebb jövőnkért! Pedig az egykori Jugó már a kilencvenes években az unió küszöbén állt, csak akkor pont ők meg a volt főnökeik robbantották ki a háborút, és hiúsították meg az integrációt. Hol lennénk ma már, ha akkor nem Dubrovnikot meg Szlavóniát akarták volna felszabadítani, hanem az unióhoz igazodnak?
– Ne legyen igazságtalan, Zacsek – inté őt atata. – Azért el kell ismernie, hogy mégiscsak sokat tettek ebben az ügyben. Gondoljon csak bele, ilyen múlt után mekkora lelki erőre volt szükségük ahhoz, hogy leüljenek tárgyalni a megvetett sipi vezetőkkel, meg hogy az európai felzárkózást tűzzék ki célul. Talán még kitüntetésre is rászolgáltak!
– Tudja kit tüntetnék én ki, Gyula zomzéd? – kontráza a Zacsek. –Az Ashton Katinkát. Ő volt az, aki angyali türelemmel tárgyalóasztalhoz ültette eme makrancos balkániakat, és addig nem engedte haza őket, amíg meg nem állapodtak Tacsiékkal.
– Nekem secko jedno, hogy kit tüntetnek ki – legyinte amama. – Az a fontos, hogy előbb-utóbb én is olyan tehetős uniós polgár leszek, mint az Elza tantim Düsseldorfban. Aki minden évben a Kanári-szigeteken nyaral a családjával, télen pedig a zugspitzi sípályán ródlizik és halmozza az élvezeteket.
– Megjósolhatom neked, Tematild, hogy inkább utóbb, mint előbb, vagy akár soha se leszel te gazdag uniós polgár – hűté le őt atata. – Zugspitzi élvezetekben pedig itthon is lehet részed, ha januárban beköszönt az igazi zimankó, nekünk meg elfogy a tűzifánk, és szánkón hozod a brikettet a fatelepről. Mert ahogy nézem, vészesen fogy az akác.
– Én is hasonlókat jósoltam az anyósomnak, aki szintén a jólétben reménykedik – szóla a Zacsek. – Pedig neki aztán lenne oka hinni a jóslatokban, amióta egy tenyérjós pontosan megjósolta a sógornője lányának, hogy találkozni fog egy dúsgazdag férfival, akivel megszeretik egymás, összeházasodnak, és ikreik születnek.
– És mindez meg is történt? – kiváncsiskoda amama.
– De meg ám! Kivéve a házasságot.
Ámde nemcsak a csatlakozás okozott izgalmat a héten, hanem a fenséges Szulejman is! Vagyis az őt alakító Halit Ergenc belgrádi látogatása. Csak kár, hogy csalódást okozott a hölgyrajongóknak, mert nagyon fázós, és a hideg idő miatt nem akart sétálgatni a Kalemegdánon.
– Szerencséje, hogy nem ment el Koszovóba is – jegyzé meg a Zacsek. – Ki tudja, hogy utána nézhetnénk-e továbbra is ezt a népszerű szappanoperát?
– Ugyan miért állították volna le a sorozatot, Zacsek? Amikor úgy élvezi az itteni közönség, mintha nem is lettek volna ötszáz évig török iga alatt!
– Azért, zomzéd, mert az ő száján is kicsúszhatott volna valamilyen sértő utalás a török időkre, amivel felizgatta volna a Nikolics Tómót. Mint amikor az Erdogan kormányfő azt találta mondani Prizrenben, hogy otthon érzi magát Koszovóban. Ezzel annyira megsértette az elnököt, hogy rögtön felmondta a barátságot Törökországgal, és bocsánatkérést követelt Erdogántól. Mert egy török ne érezze jól magát a mi Koszovónkban!
– Jesszusom, Tegyula! – csodálkoza amama. – Én meg azt hittem, hogy az a sok cselszövés meg galiba, ami eme szultánnal történik a filmben, mind csak kitalált történet. Közben kiderül, hogy most is ugyanúgy acsarkodnak egymás ellen a balkániak, mint Szulejman idejében.
Atata kifürkészte az interneten, hogy miről szól majd a következő „bölüm” a Szulejman sorozatban!
A belgrádi kiruccanás után hazatér a szultán, és magához hívatja az összes feleségét.
– Szomorú hírem van számotokra: beleszerettem egy másik hárembe.
PISTIKE, fékevesztett ünneplő és zugspitzi ródlis
