Hiába van december vége, annyi hó sincs mifelénk, amennyi egy kis vakációs csúszkáláshoz elég lenne! És miközben mi a Zacsekpetivel a decemberi madárcsicsergést hallgatjuk sóvárogva a töltésen, ahol máskor szánkózni szoktunk, az elkényeztetett Takács Dezsőke az alpesi sípályákon siklik aző vállalkozó szüleivel.
– Mikor lepsz meg már minket egyszer te is egy tiroli üdüléssel, Tegyula? – csipkelőde amama. – Pedig úgy imádom a havasokat, ahol harapni lehet a tiszta ózont, a dirndlis pincérlányok pedig finom Sacher tortát meg forró tejszínes kávét szolgálnak fel a hegyi vendégfogadóban! Emlékezz csak vissza, te is jól milyen érezted magadat, amikor egyszer eljutottunk oda. Csak a szemeiddel volt bajod: majd kiestek a lányok dekoltázsától.
– Ne macerálj ezekkel a múlt századi emlékekkel, Tematild! – inté őt atata. – Meg a Takácsékkal, akik a példaképeid. Tudod te, hogy mennyi álmatlan éjszakát okoz egy ilyen vállalkozás, mint a Takácséké? Hogy hányféle adót sóznak rájuk? Pedig azt ígérte a kormány, hogy megkönnyítik a helyzetüket, közben máris új illetékeket találtak ki. Igaz, hogy én olyan ágrólszakadt vagyok, mint az új gazdasági miniszter, a Radulovics, akinek állítólag semmije sincs, de legalább nyugodtan alszom.
– Hát ha én lennék a miniszterelnök, nemigen bíznám a gazdaságot egy olyan emberre, aki 46 éves korában semmit se tud bejelenteni az adóhivatalnak – jegyzé meg a kukacos Zacsek. – Ráadásul még azt a húszmilliót is elherdálta, amit csődigazgatóként kapott az államtól. Hogy fogja egy ilyen kétbalkezes káder gazdaggá tenni az országot? Nem csoda, hogy máris úszunk az adósságban!
A Radulovics miniszter felesége arra ébred, hogy a férje álmatlanul üldögél az ágy szélén. Kérdi, mi baja, miért nem alszik.
– Tudod, a múltkor kölcsönkértem a szomszédtól 1000 eurót, amit holnap kellene megadnom, de nincs egy vasam se. Olyan ideges vagyok, hogy le se bírom hunyni a szemem.
A feleség szép komótosan felkel, odamegy az ablakhoz, kinyitja, majd hangosan átkiabál a szomszédba:
– Dragoljube!
A szomszédban kigyúl a villany, Dragoljub visszakiabál:
– Mi van már?! Mi a fenét akartok hajnali háromkor?!
– Ugye tudod, hogy a férjem tartozik neked 1000 euróval? De nincs egy vasa sem, és holnap nem fogja megadni.
Azzal becsukja az ablakot, és visszafekszik az ágyba.
– Ez meg mire volt jó? - kérdi a férj kétségbeesetten.
– Gyere, aludjál. Most már ő fog virrasztani.
A Zacsek anyósa meg a petárdadurrogástól nem tud pihenni. Tegnap például betelefonált a rendőrségre, hogy sürgősen küldjenek erősítést a környékre.
– Jesszusom! – ijedeze amama. – Talán valaki megfenyegette a kedves anyósát?
– Dehogy! Csak mindent összeolvas, és emiatt képzelődik – válaszola a Zacsek. – A cudar lurkók pont az ablakunk alatt sütöttek el egy herkentyűt, ami akkorát szólt, hogy a mama majdnem kiesett az ágyból. Meg volt győződve, hogy őt is ki akarják nyírni a tájkunok, mint a derék vezetőinket.
– Elég különös, ha egy miniszterelnök arra panaszkodik, hogy őt is meg a helyettesét is fenyegetik – csóválá fejét atata. –De még különösebb, ha közben az államelnök is panaszkodik, hogy nem bízik a belügyben, mert lehallgatják a telefonját, a szolgálati kocsija pedig folyton durrdefektet kap. Legutóbb például nem volt hajlandó beülni abba az autóba, amit a Dacsics küldött érte.
– Sose gondoltam volna, hogy ennyire kockázatos egy ilyen vezetői beosztás! – aggóda amama. – Én például sohase merném megkérdezni tőled telefonon, Tegyula, hogy mit főzzek ebédre, ha te lennél az elnök. Mit kell tudni azoknak az utálatos tájkunoknak, hogy mi a kedvenc ételed: a leszkováci mutykalica vagy a túrós gibanica.
– Én csak azt nem értem, hogy hol van ilyenkor a híres szerb Eliot Ness felügyelő? Vagyis Vucsics alkormányos? – feszegeté a Zacsek. – Aki azzal dicsekedett, hogy felfedi a huncut tájkunok összes disznóságát. Miért nem keresi meg, hogy ki hallgatja le a nagyfőnök telefonját?
– Túl bonyolult ügyek ezek ahhoz, hogy ezt maga megértse, Zacsek zomzéd – világosítá fel őt a bölcs fater. – De lehet, hogy csak túl sok a tájkun, vagy rosszak a telefonvonalak. Végső esetben még az is megtörténhet, hogy a belső ellenség keze tette be a lábát a kormányba, ahogy a komcsi időkben szokták mondani. De hogy az egész nagyon a választásokra szaglik, az hétszentség!
A belgrádi rendőrségen izgatottan jelenti a nyomozó a felettesének:
– Felügyelő úr! Képzelje, a feleségemnek az éjszaka lánya született!
– Hmmm – mondja elmerengve és a lehallgatási ügy aktáiba merülve a rendőrfőnök. – És kire gyanakszik?
PISTIKE, sóvárgó felügyelő és ágrólszakadt káder
