Amama sose adja föl, és folyton a jólétben reménykedik, valahányszor egy politikus nagyot talál mondani!
– Nem is lesz olyan gyászos ez az év, ahogyan te rosszindulatúan festegeted, Tegyula. Hallottad, hogy mit ígér a Vucsics alkormányos? Hogy 2014 végén már jobban fogunk élni. Ő biztosan jobban tudja, mint te. Csak azt nem mondta, hogy már októberben jobban élünk vagy csak decemberben.
– Sajnos, mindig akadnak olyan naívák, mint Tematild, akik bedőlnek az ilyen üres dumának – világosítá fel őt atata. – Már tele a padlás a haladók ígéreteivel, igazán okulhattál volna belőlük. Csak az a szerencséjük a politikusoknak, hogy a jónép közben mindig elfelejti a szép ígéreteket. Például azt, amit a Nikolics Tómó ígért a választási kampányban: hogy százmilliárd eurós beruházásokat szereznek, és kétszázezer új munkahelyet nyitnak, ha hatalomra kerülnek. Aztán semmi sem lett belőle.
– Ami késik, nem múlik! – kuncoga a Zacsek. – Legyünk türelmesek, Gyula zomzéd, ahogy maga szokta mondani, és várjuk ki, amíg nem kezd beáramlani az országba az a rengeteg zsozsó, amit a Bácsevics bányaügyi miniszter emleget. Majd elszédültem, amikor meghallottam újévkor eme híres csatornaépítő nyilatkozatát. Hogy aszongya, a kínaiak nem kevesebb, mint tízezermilliárd eurót akarnak befektetni nálunk! Én még az egymilliárdot se tudom leírni, annyi nulla van benne, nem hogy a tízezermilliárdot!
– Jesszusom! – ámuldoza amama. – Annyi pénz talán nem is létezik. Mi lesz itt, ha megérkezik az a temérdek milliárd?! De mondja, zomzéd, ő az a Bácsevics, aki a Tómó fiához adta férjhez a lányát?
– Hogy jönnek ide a családi kapcsolatok, Tematild? – izgula atata. – Mi köze a szülőknek a csemetéik házasságához?
– Az, Tegyula, hogy biztosan összejárnak, megbeszélni az unokák nevelését. Hiába, már nálunk is úgy van, mint a Szulejmanéknál: az jár jól, aki rokonságba kerül a pasával.
– Matild, ne keverd össze a török szappanoperát a valósággal! – inté őt atata. – Nem biztos, hogy eme haladó kádernek előnye van abból, hogy az elnök a násza. Lehet, hogy tényleg csak a szaktudása alapján választották miniszternek.
– A szaktudását nem ismerem, de hogy a matematikával hadilábon áll, az hétszentség! – tromfola a Zacsek. – A minden lében kanál Zorana Mihájlovics ugyanis rögtön megcáfolta meghökkentő bejelentését: nem tízezer, hanem tízmilliárdról van szó. És azt se mind nekünk szánták a kínaiak, hanem az egész térségnek. Vagyis csak három nullát tévedett. Dehát mi az a néhány nulla egy ilyen kiváló kormánynál?
– Valószínűleg gyenge kínai nyelvből – okoskoda amama. – És elértette az összeget, amikor a kínai elvtársak elővették a bugyellárisukat, és felajánlották neki a milliárdokat.
Jaés a kis Bácsevics már a suliban is igazi matekzseni volt. A tanárnő egyszer megkérdezte tőle:
– Mit csinál a nagymamád, ha öt unokája van, de csak négy almája?
– Kompótot, tanárnő!
Ámazonban most már az összes kompót elfogyott, olyan hosszúra nyúlt az ünneplés! A Zacsek már két hete nem dolgozik a karácsonyi meg az újévi munkaszüneti napokból kifolyólag, pedig még hátra van a szerb újév, amikor szintén nem illik dolgozni.
– Örüljön, Zacsek, hogy ilyen gáláns munkaadója van, aki minden ünnepet betart – jegyzé meg atata. – Csak nem akarja azt mondani, hogy nem élvezi ezt az év eleji semmittevést?
-A semmittevést még valahogy el tudom viselni, csak a fizetésemet keveslem, Gyula zomzéd. Ugyanis a főnököm már közölte, hogy annyit kapunk, amennyit dolgoztunk. Vagyis fél fizut és hozzá teljes számlákat. Most már bánom, hogy hallgattam az anyósomra, és megvettem azt a sült malacot szilveszterre.
– Érdekes ember maga, Zacsek. Nem hallott még arról, hogy megszűnt a cocializmus? Hogy akar maga öntudatos kapitalista uniós polgár lenni, ha a henyélésért is fizetést vár? Látja, hogy a Merkel Angéla még betegen is dolgozik? Eltört a medencecsontja a síkiránduláson, de azért mankóval is besántikált a Bundesztágba. Tőle kell majd mindannyiunknak példát vennünk!
– Tudja mit, Gyula zomzéd? Azért a pénzért én is besántikálnék. Ha kell, még négykézláb is. Én csak a hazai politikusokról veszek példát, akik a borbélyhoz is szolgálati luxusautóval mennek.
Egy ismert belgrádi politikus beállít a város legtávolabbi végén lévő borbélyhoz:
– Mondja, tudja, hogy ki vagyok én?
– Nem, uram.
– Jó, akkor borotváljon meg!
PISTIKE, gáláns ünneplő és családi szakkáder
