Atata már számolja a napokat a tavasz kezdetéig, mert már irtó unja a fűtést meg a hasogatást. A múltkor is a lábára esett a tuskó, és olyan csúnyát mondott a kormányra, hogy a Vucsics biztos megsértődik, ha meghallja. Azért morog a fater, mert úgy felemelték a gáz árát, hogy csak a tájkunok fűthetnek vele.
– Mindig csak kritizálod azokat a szegény minisztereket, Tegyula – korholá őt amama. – Pedig látod, hogy milyen strapás életük van, folyton repülgetnek, hol ide, hol oda. Nem is tudom, mikor látják a családjukat?
– Hát ez az, Tematild, hogy amíg külföldön tárgyalgatnak Koszovóról, addig itthon áll a bál – füstölge atata. – Ami a tejjel történik, az már kész cirkusz. Előbb leteremtik a vajdasági kormányt, amiért figyelmeztetnek a rákkeltő aflatoxin magas szintjére, aztán bevallják, hogy mégis baj van a tejminőséggel, aztán felemelik a határértéket a tízszeresére, hogy két nap múlva visszaállítsák az európai mércét. Én még ilyen fejetlen kormányt nem láttam!
– Inkább örülnél Tegyula, hogy okultak a hibából. És azt nem hallottad, amikor a Vucsics aző búgó baritonján megígérte az aggódó lakosságnak, hogy leváltják a felelősöket?
– Igen, le is váltottak négy alacsonyabb beosztású funkcit, hogy eltereljék a jónép figyelmét a mulasztásukról. Közben a Knezsevics miniszternek a haja szála se görbül, aki pedig a főbűnös az egész kalamajkáért,!
– Látja, Gyula zomzéd, ezért óvakodok én a tejtől – szóla a Zacsek. – Rájöttem, hogy a sör sokkal egészségesebb. Abban nincs egy fikarcnyi aflatoxin se! Ezért nem kell most az orvosokhoz szaladgálnom, mint az anyósomnak.
– Talán felfázott a kedves anyósa ebben a szeles márciusban? – érdeklőde amama.
– Hogy fázott volna fel, amikor májusig le se veti a bundabugyit? Hanem elkezdett hullani a haja, és a barátnője szerint ez az aflatoxinos tej mellékhatása. Ugyanis nyakló nélkül nyeli a tejbegrízt, mert azt nem kell rágni. Mondtam is neki: Anyuka, magát a tehenek fogják sírba vinni. De lehet, hogy előbb meg is kopaszodik.
A Zacsek sógora is a mellékhatásra panaszkodik az orvosának.
– Doktor úr, annak az orvosságnak, amit a múltkor felírt nekem, sajnos mellékhatása van.
– Miben nyilvánul meg?
– Abban, hogy a székletem már hajnali ötkor megjön.
– Na és, mi ebben a baj?
– Az, hogy én csak hatkor kelek.
Ámde nemcsak a tej jár mellékhatással mostanában, hanem a választások is. A múlt vasárnapi pótválasztásokon Szenttamáson verőlegények jelentek meg a szavazóhelyiségeken, és nemcsak fenyegettek, hanem meg is ruházták azokat, akik a rivális pártra mertek voksolni. A demokraták és a haladók egymást vádolják, hogy huligánokat béreltek fel.
– Akkora a felebaráti szeretet a két többségi párt között, hogy egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani – jegyzé meg atata. – A haladók nem tudnak beletörődni, hogy Vajdaságot még nem hódították meg, ezért mindenáron rendkívüli tartományi választásokat akarnak. Félre akarják tenni a Pajticsot meg a Pásztort, hogy a saját kádereiket ültessék a helyükre.
– Jesszusmária Tegyula! – ijedeze amama. -Csak nem régi cimborájukat, a Seselyt akarják idehozni?
– Hogy jut eszedbe ilyen butaság, Tematild? Miért pont a vajdát tennék meg vajdasági vezetőnek, amikor összerúgták vele a port?
– Azért Tegyula, hogy kiengeszteljék, és ne áskálódjon a volt komája, a Tómó ellen, hogy kenőpénzt kapott a tájkunoktól.
– Engem csak az vigasztal – szóla a Zacsek –, hogy eme exradikálisok momentán jobban utálják a demokratákat, mint a manyinásokat. Már azon se csodálkoznék, ha a huligánok bevernék a demokratákkal szimpatizáló bolttulajdonosok kirakatait, mint nyolc évvel ezelőtt a sipi pékekét.
– Ne fesse az ördögöt a falra, Zacsek – inté őt atata. –Miért támadnának rájuk?
– Azért, mert most még az albánokat is szimpatikusabbnak tartják, mint a demokratákat!
A kis Jovica, akinek az apja hithű demokrata, rugdossa a labdát a haladópárti székház falának. Kijön a pártfunkci, és megfenyegeti a gyereket: ha tovább folytatja, beírja a párt ifjúsági tagozatába.
Jovica nem törődik a figyelmeztetéssel, tovább döngeti a falat. Kijön a funkci, becipeli a gyereket, és aláíratja vele a belépési nyilatkozatot.
A gyerek hazamegy, és elújságolja az apjának, hogy ő mostantól haladópárti, és Vucsics a vezére! Az apja leveszi a nadrágszíjat, és kékre, zöldre veri.
A kis Jovica vinnyogva mondja a barátjának:
– Még csak fél órája vagyok haladó, de már úgy utálom a demokratákat, mint a zart!
PISTIKE, megtűrt manyinás és aflatoxin-szakértő
