2024. július 17., szerda

MagyarZó Pistike messéi

Amama olyan letörten jött haza a piacról, mint atata szokott a horgászatból, ha semmit se fog.

– Jó lesz, ha elkezdünk takarékoskodni, Tegyula. Azt mesélik az emberek, hogy két hónap múlva nem lesz se fizetés, se nyugdíj, mert az uniósok cumtrucc elzárják a csapokat. Így állnak bosszút, amiért a derék Vucsicsék nem hagyták, hogy elrabolják Koszovót és odaadják a sipiknek.

– Már te is felülsz ennek az ostoba kormánypropagandának, Tematild – inté őt atata. – Először is tudhatnád, hogy Koszovót nem lehet elrabolni, mert már 1999-ben elvesztette Milosevics, amikor felelőtlenül háborút indított az egész világ ellen. Másodszor, azért még nincs minden veszve, mert Ashton bárónő adott nekik még egy utolsó esélyt a jövő hétre. Hátha addig megjön az eszük, és kiegyeznek Pristinával. Ha nem, akkor tényleg elég nagy kakafóniában lesz részünk.

– Csodálom a brüsszeliek türelmét – jegyzé meg a Zacsek. – Nyolc fordulón át folyt a civakodás Thaciékkal, és akkor se tudtak zöld ágra vergődni. Ha én lennék a Katinka helyében, már biztosan becsaptam volna előttük a kiskaput, aztán boldoguljanak a patrióta vezetőikkel, ahogy tudnak. Vagy kövessék a banyalukai bölcs tanácsait.

– Talán valamilyen éles elméjű boszniai látnok tűnt fel, akihez felvilágosításért járnak a belgrádiak? – érdeklőde amama.

– Nem ők járnak, az jár folyton hozzájuk: Dodik, az erdei lángész. És szórja tanácsait, mint a fogadatlan prókátor. Most például azt tanácsolja, hogy Szerbia az unió helyett forduljon a ruszki testvérek felé.

– Mit gondolsz, Tegyula, jól bánnak a manyinásokkal Boszniában? – kérdé amama.

– Hogy jön most ez ide, Tematild? – csodálkoza atata. – Mi közünk nekünk ahhoz, hogy Banyalukában hogyan élnek a kisebbségiek?

– Az a közünk, Tegyula, hogy Milorádnak már akkora itt a befolyása, hogy még majd minket is az ő Banyalukájához csatol. Hallottad a nyilatkozatát? Azt mondta, hogy nagyon sok boszniai szerb menekült telepedett le Vajdaságban, akik igenis bele akarnak mindenbe szólni. Egyszer majd fogják magukat, és elcsatolnak bennünket.

– Matild! A Dodik nem az elcsatolásra gondolt, ellenkezőleg: arra figyelmeztetett, hogy a tartományi kormány el akar szakadni Szerbiától a Pajtics Boján deklarációjával. De ezt a boszniaiak nem engedik meg nekik.

Jaés amerikai sebészek keresik fel a Balkánt, emberi agyat keresnek átültetésre. Először Szerbiában érdeklődnek.

– Nálunk száz euróba kerül egy agy – mondják az amiknak. Azok sokallják az árat, továbbutaznak Horvátországba.

– Mi kétszáz euróért adjuk a horvát agyat.

– De hiszen ez kétszerese a szerbiai árnak! Miért ennyivel drágább?

– Azért, mert ez fejlettebb agy, mi már féllábbal az unióban vagyunk.

Elmennek Banyalukába. Azok kerek ezer eurót kérnek!

– Elképesztő! Miért ilyen drága egy banyalukai agy?

– Azért, mert még nem volt használva.

Ámde a boszniai Mládics Ratkóra ez nem vonatkozik, mert ő használja az eszét. Arra használja, hogy szórakoztassa a hágai bírákat.

– Látom, hogy a szrebrenicai hős már egészen összebarátkozott a hágaiakkal – állapítá meg amama. – A főbírót például becézgeti, és bizalmasan mackónak szólítja.

– Honnan szeded azt a szamárságot, Tematild, hogy mackónak szólítja? Nem mackónak, hanem medvének titulálta a vezető Meron bírót, amiért kiutasította a tárgyalóteremből. Azért kellett távoznia, mert hazugnak nevezte azt a bosnyák védett tanút, akinek sikerült túlélnie az általa elrendelt tömeges kivégzést. De ennyivel se érte be, hanem még egy zaftos káromkodást is megeresztett a török anyukájáról!

– Szépen bemutatkozik a világnak eme nemzeti hős – bólogata a Zacsek. – Büszkék lehetnek rá a patrióták, és biztosan beveszik a tankönyvekbe az aranyköpéseit. Gondolom, a Vuk Jeremics New York–i dolgozószobáját is a makrancos tábornok fényképe díszíti.

– Miből gondolja ezt, Zacsek?

– Abból, hogy az ENSZ–közgyűlés elnöki posztjával visszaélve a héten vitát rendezett az igazságtalan hágai bíróságról. Amelyen a Nikolics Tómó azon siránkozott, hogy milyen kegyetlenül bánnak az olyan hősökkel, mint a Ratkó.

A hágai főbíró Mládics aktáit olvassa:

– Bosnyák falvak ágyúzása, offenzíva védett övezetek ellen, civilek táborba terelése és megkínzása, nyolcezer fogoly lemészárlása... Ezzel már a rekordok könyvébe is bekerülhet! Hogy tudott ennyiféle bűntényt elkövetni?

– Hát, tudja, bíró úr – feleli a vádlott –, elég sokáig tartott, míg kikísérleteztem, hogy miben vagyok a legjobb.

PISTIKE, elcsatolt boszniai és manyinás mackó