Amamával verebet lehetne fogatni, annyira örül a történelmi megállapodásnak. Azt tervezi, hogy kicseréli komplett az egész konyhaberendezést, plusz még a gardrobját is felújítja. Főleg egy tavaszi kiskosztümre fáj a foga!
-Miféle álomvilágba tévedtél, Tematild? – csodálkoza atata. –Honnan lesz pénzünk ekkora beruházásokra?
-Na hallod Tegyula, most hogy megoldódott a mitrovicaiak helyzete, biztosan számíthatsz fizetésemelésre. Olvastam, hogy a kormány eddig naponta 650 ezer eurót költött Koszovóra, képzeld el, mekkora pénz az havonta! Ha ez most mind megmarad nekünk, akkor biztosan emelik a fizetéseket is. Különben a Dacsics Ivica is megmondta, hogy új korszak kezdődik.
-Várjál, Tematild! Először is a brüsszeli megállapodás nem jelenti azt, hogy a kormány teljesen leáll a koszovói testvérek finanszírozásával. Igaz, hogy átengedte őket Pristinának, hadd gondoskodjanak róluk ezentúl ők, de a fizetésüket egyelőre továbbra is innen küldik. Másodszor pedig az új korszak nem a jólétünkre, hanem az unióval való kapcsolatokra vonatkozik. Ha minden igaz, még az idén megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, de mire ebből uniós tagság lesz, neked már nem kosztümre lesz szükséged, hanem protézisre.
-Én pedig táviratot készülök küldeni a mitrovicaiaknak – szóla a Zacsek. –Gratulálni akarok nekik.
-Talán ismerősei vannak Mitrovicán, és gratulál nekik a történelmi megállapodáshoz? – érdeklőde amama.
-Igazából már ismerőseimnek is mondhatnám őket, annyit látom őket a híradóban. De nem a megállapodáshoz akarok nekik gratulálni, hanem ahhoz, hogy ők is boldog egyenrangú manyinások lettek, mint mi. És máris kezdhetnek albánul tanulni, mert holnap már nem értik meg őket a hivatalban vagy az orvosi rendelőben.
Atata szerint a Dacsicsék úgy elbántak a szegény mitrovicaiakkal, mint az egyszeri apa a nyakas fiacskájával, akivel folyton civakodik.
Egy veszekedés után az apa elmegy az ügyvédhez, és lediktálja végrendeletét.
„Az én drága feleségemnek, aki annyi éven át hű társam volt, a házamat és a bankbetétemet hagyományozom. Kislányomnak, aki mindig kedves volt hozzám, a víkendházamat és az autómat hagyományozom. Végül a fiamnak, aki mindig vitázott velem, azt üzenem, hogy Isten veled!”.
Ámde nemcsak a mitrovicaiak harciasak, hanem az újvidéki huligánok is. Mostanában olyan pisztolypárbajok zajlanak az iskolák és az óvodák környékén, mint a vadnyugati kaubojos filmekben.
-Nem tudom, nincs-e a kínaiaknál golyóálló mellény? – kérdé amama. –Ha nem túl drága, beszerezhetnénk egyet a Pistinknek, Tegyula. Mégse lenne életveszélyben.
-Nem kell azért túlozni, Tematild. Majd csak elkapja a rendőrség ezeket a pelyhes állú gengsztereket, akik pont a sulik környékén garázdálkodnak. Úgy is azt ígérték a haladók, amikor leváltották az előbbi városi vezetést, hogy rendet fognak tenni, és gondoskodnak a törvényesség megszilárdításáról.
-Ezektől várja a rendet meg a törvényességet, Gyula zomzéd?! – füstölge a Zacsek. –Akik mitingelőket vezényelnek a városba, hogy megdöntsék a törvényesen megválasztott vajdasági kormányt? Tőlük vesznek példát a fiatalok, amikor azt látják, hogy erőszakkal mindent el lehet intézni. Meg a krimifilmekből, ahol úgy hullanak az áldozatok, mint ősszel a legyek.
-Bizony, a filmek nagyon károsak tudnak lenni – erősíté meg Zacsek szavait amama. –Azt a szegény boszniai püspököt is a hollywoodi filmek vitték kísértésbe, azért küldték nyugdíjba.
-Matild, a Kacsavenda püspököt nem Hollywood vitte kísértésbe, hanem ő maga készített férfipornófilmet arról, hogyan enyeleg ifjú barátaival kacsalábon forgó bijeljinai kastélyéban. A szinóduson is bemutatták a filmet, mint bizonyítékot a főpap méltatlan viselkedésére.
-El tudom képzelni azt a mozizást – kuncoga a Zacsek. –Amint a komoly atyák végignézik a zaftos részleteket, és rögtön utána meg is gyónnak egymásnak. Csodálom, hogy Emir Kusturica még nem kérte fel a menesztett Kacsavendát, hogy vállaljon főszerepet valamelyik hazafias filmjében.
Apák dicsekszenek sikeres fiaikkal.
-Az én fiam híres épitész, olyan gazdag, hogy a szeretőjének új házat épített - mondja az első.
A másik azzal dicskeszik, hogy a fia ügyes autókereskedő, és olyan gazdag, hogy autót ajándékozott a szeretőjének. A harmadik fia tőzsdeügynök, olyan gazdag, hogy egy csomó részvényt ajándékozott a szeretőjének.
-Sajnos, az én fiam nem vitte ilyen sokra, mint a ti fiaitok – mondja a negyedik apa. –Ő csak bártáncos lett. Igaz, nem panaszkodhat, mert mostanában kapott egy új házat, új autót és egy csomó részvényt!
PISTIKE, nyakas manyinás és veszélyeztetett kauboj
