2024. július 17., szerda

MagyarZó Pistike messéi


Amama egész héten Pongrác, Szervác meg Bonifác miatt sopánkoda.
-Mi lesz itt az idén, Tegyula? Nem elég, hogy áprilisig tartott a zimankó, hanem most még a fagyosszentek is betették nekünk a kiskaput. Már félek kimenni a piacra, tegnap is százhúsz dinárt kértek a csupa csíra tavalyi krumpliért!
-Hja, Tematild, benne van a régi kalendáriumokban, hogy a fagyosszentek hideget hoznak. Mit kell ezen csodálkozni?
-Hideget igen, de nem ekkora jégverést! Fél Vajdaságot letarolta a jég! Azt meséli a csantavéri Erzsike barátnőm, hogy náluk diónyi jég hullott, és mind elverte a paradicsomot.
-Az még hagyján – kommentálá a Zacsek. - Nagyobb baj, hogy a barackot is elverte.
-Nocsak, maga is károsult a jégverésben, Zacsek zomzéd? – csodálkoza atata. -Talán gyümölcsöse van valahol Észak-Bácskában?
-Nincs nekem egy nyeszlett szilvafám se, nem hogy gyümölcsösöm. Hanem Horgosról szerzem be a barackpálinkát az Imre sógortól, és már telefonált, hogy az idén ne számítsak a fütyülősére. Pedig nekem az a legjobb gyógyszer vérnyomásra. Igaz, a feleségem szerint nincs is vérnyomásom, csak szeretem a tütüt.
-Nem tudom, van-e pravoszláv naptárunk, Tegyula?
-Mit akarsz azzal naptárral, Tematild?
-Meg akarom nézni, hogy mikor jönnek a pravoszláv fagyosszentek, hogy behozzam a muskátlikat, nehogy megint jég legyen. Csak abban bízhatunk, hogy az Amfilohije püspök elintézi az égieknél, hogy a jégfelhők elkerüljék Szerbiát.
-Miért pont ő intézné el?
-Mert szívén viseli az országot. A múltkor is milyen szépen imádkozott a kormányért a koszovóiak mítingjén.
-Nem a kormánytagokért imádkozott, hanem példátlan módon élve temette őket, Tematild. Csak te nem érted az ő zsolozsmáját. Az a nagy bűnük az egyház szemében, hogy aláírták Pristinával a koszovói megállapodást.
-Különben kit érdekel Belgrádban, hogy nálunk ilyen súlyos jégverés volt? – füstölge a Zacsek. –Éppen megnéztem a híradójukat, annyi figyelmet se szenteltek neki, mint a kragujeváci szúnyogirtásnak. Bezzeg, verte volna be a jég a mitrovicai hősök ablakát, rögtön riadóztatták volna az egész országot!
-Értse meg, Zacsek, hogy ezekben a napokban minden a koszovói kérdés körül forog, a patrióták számára a megállapodás nemzeti katasztrófa. Ez tükröződik a híradóban is.
-Ezekben a napokban? Amióta Szerbiában élünk, azóta minden Koszovó körül forog, Gyula zomzéd. Úgy hogy nem is érdemes már nézni a híradót, mert olyan, mint a sógorom teljesítménye a hálószobában. Kérdem tőle a múltkor: miért vagy úgy letörve, testvér?
-Azért, mert a feleségem azt mondta, hogy a nemi életünk olyan, mint a tévéhíradó.
-Hogyhogy olyan?
-Úgy, hogy olyan vacak, olyan unalmas és tele van katasztrófákkal.
Ámde nemcsak Koszovó meg a jégverés okoz gondot, hanem a folyóink is. Kishegyesen a Krivaja öntötte el a partján levő kerteket, Nagy-Becskereken pedig a Béga illatozik a városközpontban. Állítólag már szúnyog sincs a környéken, mert mind elpusztul, amint beszippantja a mocsárbűzt.
-Ez a sok katasztrófa biztosan a globális felmelegedéstől van – okoskoda amama. –De majdcsak kisegít bennünket a Putyin testvér. Csak meg ne sértődjön az írek miatt.
-Miről beszélsz, Tematild? – idegeskede atata. –Hogy jönnek most ide az oroszok meg az írek?
-Úgy, Tegyula, a Putyin testvér biztosan nem jön üres kézzel, amikor a héten a Tómó vendége lesz. De remélhetőleg nem találja sértőnek, hogy a tudósok szerint a szerbek legközelebbi rokonai az írek.
-Ne beszélj szamárságot, Tematild! A tudósok az egyes népek génállományát hasonlították össze, és így jutottak arra az eredményre, hogy a szerbek genetikailag közelebb vannak az írekhez, mint az oroszokhoz. De ez még nem jelent rokonságot.
-Ne mondd nekem, Tegyula. A vér nem válik vizzé. Nekem rögtön feltünt, hogy az írek is pont úgy táncolnak, ahogy a szerbek kólóznak.
Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó sört, és egymás után mind kiissza.
-Tudja – mondja a csaposnak -, van nekem két fivérem, az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában él, és megígértük egymásnak, hogy mindig így fogunk emlékezni egymásra.
A pasas hetente betér a bárba, és mindig megiszik három korsó sört. Egyszer azonban csak kettőt rendel.
-Talán elhúnyt az egyik fivére, hogy csak két korsót iszik? – kérdi a csapos.
-Á, nem, semmi bajuk hálistennek. Én szoktam le a piáról.
PISTIKE, genetikai rokon és globális fagyosszent