Atata egész héten a vízállást leste a tévében, és minduntalan kiszaladt a Dunára megnézni, hogy jön-e már a három méteres árhullám Magyarország felöl?
– De sajnálom, hogy kölcsönadtuk a Bibliát a Takácséknak, amikor elsőáldozásra készült az unokájuk – szóla amama. – Persze, hogy nem hozták vissza.
– Ne emiatt keseregj most, Tematild – bosszankoda atata –, hanem inkább hívd fel a pesti unokaöcsédet, hátha őket is elöntötte a Duna. Láthatod, mekkora áradások vannak arrafelé. A fél ország a gátakat védi. De minek neked a Biblia?
– Meg akarom nézni, hogyan kezdődött annak idején az özönvíz, Tegyula. Össze-vissza beszélnek az emberek, találgatják, hogy honnan ez a véget nem érő eső június elején? Ha belegondolok, tényleg elég sok a gonoszság mindenfelé, lenne ok bőven egy újabb özönvízre!
– Milyen kár, hogy a haladók nem húsz évvel ezelőtt kerültek hatalomra! – kuncoga a Zacsek. – Most a fejünk se fájna az árhullám miatt.
– Hogy jönnek a haladók az árvízhez? – ütköze meg atata.
– Úgy, hogy akkor már elkészült volna a Duna-Morava-Vardár-égei-tengeri csatorna, amit a haladók kiváló szakminisztere, a Bacsevics szorgalmaz, és a csatornán szépen leengednék a felesleges vizet a tengerbe. Én már látom lelki szemeimmel, amint az óceánjárók kikötnek Újvidéken.
– Attól tartok, hogy ebből a megalomán vízióból a következő húsz évben sem lesz semmi, mégha ezek maradnak is hatalmon – legyinte atata. – A Bacsevicset is azok között emlegetik, akiket menesztenek a kormányból a rebesgetett átszervezés során. Állítólag repülni fog az aflatoxinos Knezsevics, a Gyukics Szlavica meg a szerelmes Mrkonyics is.
– Nekem is gyanús volt, hogy a Szlavica nagyon divatozik – jegyzé meg amama. – Olyan szűk szoknyában jár, hogy lépni is alig tud benne. A Merkel Angéla biztos nem húzná fel. Csak azt nem tudtam, hogy a Merkonyiccsal randevúzik.
– Ne kombinálgass, Tematild! A Szlavicának semmi köze a közlekedési miniszterhez, aki egy ismert énekesnővel kezdett ki családos ember létére. Azt vetik a szemére, hogy többet foglalkozik a barátnőjével, mint az útépítéssel.
– Nahát! – háborga amama. – Ha én lennék a felesége, biztos kikaparnám a szemét, akkor is, ha miniszter!
A femminista világkongresszuson a felszólalók megosztják egymással tapasztalataikat. Az amerikai képviselő elmeséli, hogyan szoktatta rá a férjét, hogy maga vasalja az ingjét.
– Hát első nap nem láttam semmit, második nap sem, de a harmadik nap látom, hogy bizony vasal az én Billem!
A francia nők képviselője arról mesél, hogyan vette rá a férjét, hogy maga mossa ki a fehérneműjét.
– Első nap nem láttam semmit, második nap sem, de harmadik nap látom, hogy bizony mos az én Jeanom!
– Én is megpróbáltam megnevelni az én Milojkómat – dicsekszik a szerbiai küldött. – Mondtam neki: mától magad készíted a vacsorádat. Hát első nap nem láttam semmit, második nap sem, a harmadik nap a bal szememre már láttam valamicskét...
Ámde a jó látásra mindenkinek nagy szüksége van, mert megint megjelentek a hamis bankók. A Zacseket is megállította az utcán egy gyanús alak, és megkérdezte tőle, hogy fel tudna-e váltani egy ezrest, mert a trafikban nincs aprójuk.
– Remélem, nem hagyta magát becsapni, Zacsek zomzéd – fűzé hozzá atata. – Mert ezek a szélhámosok mindig kiszúrják az ilyen balek alakokat.
– Ó, én nagyon óvatos vagyok, amióta egyszer Szegeden átvertek a fekete devizaváltók. Többet kínáltak a német márkáért, mint a bankban, és én felültem nekik. De amikor meg akartam számolni a kezembe nyomot pénzköteget, kiderült, hogy csak a külső száz forintos, a többi tizes. Az ipse pedig közben úgy felszívódott, mintha ott se lett volna.
– Lehet, hogy azóta már ő is megbánta, hogy be akarta magát csapni – szóla amama. – És ha találkoznának, visszaadná magának, amivel megkárosította. Az idő a legnagyobb bűnözők szívét is meglágyítja.
– Miket beszélsz, Tematild? – idegeskede atata. – Mondjál egy példát, hogy egy bűnöző szíve meglágyult.
– Például Ratko Mládics, Tegyula. Hogy szidta még nemrég a hágai bírákat, most meg köszönetet mondott nekik, hogy megmentették az életét. Azt mondta, hogy ha nem lenne a hágai bíróság, ő már régen a Szent Péternél kopogtatott volna bebocsátásért.
Jaés Ratkó meghal és megérkezik a mennyország kapujába. Szent Péter széles mosollyal fogadja, megveregeti a vállát.
– Te vagy az a híres hadvezér, akit egy egész nemzet dicsőített? A jószívű katonatiszt, aki csokoládét osztogatott a szrebrenicai gyerekeknek? Már alig vártuk, hogy megérkezzél!
– Szóval ide is eljutott hőstetteimnek a híre? Akkor bemehetek?
Mire Szent Péter vigyorogva: - Hehehe, átvertelek! Kandi kamera!
PISTIKE, lágyszívű útépítő és dunai tengerész
