Amama egész héten azon sopánkodott, hogy egy szál homokzsák sincs a házban, hogy megvédjük a lakást, ha a tetőző Duna betör az utcánkba. Mi lesz a drága parkettával, amit tavaly csiszoltattunk?
– Ne pánikolj, Tematild, nem lesz árvíz – nyugtatá őt atata. – Hallottad az illetékes kormányfunkci nyilatkozatát, hogy elég szilárdak a gátak, hogy megvédjenek bennünket. Legfeljebb az újvidéki Köves lakói meg a belcsényiek úsznak, de ők már úgyis megszokták.
– Akkor se vagyok nyugodt, Tegyula. A dinárra is azt mondta a kormány, hogy szilárd, mégis hogy süllyed! Legjobb lenne, ha meghívnák az Orbán Viktort.
– Miért hívnák meg a magyar miniszterelnököt? – csodálkoza atata.
– Hogyhogy miért, Tegyula? Hadd irányítsa nálunk is személyesen az árvízvédelmet. Láthattad a magyar tévében, hogy egy homokzsákot se raktak le nélküle. Nem is tudom, hogy tudott mindenhol ott lenni a gáton, ahol a tévések megjelentek?
– Nálunk nincs szükség arra, hogy a miniszterelnök járja gumicsizmában a gátakat, mert megvannak az arra illetékes vízügyi szakemberek. A Dacsics Ivicának különben is egyéb gondjai vannak ezekben a napokban.
– Az átképzésre gondolsz? Milyen szorgalmas ember, felnőtt fejjel új szakmát tanul. Példát vehetnél tőle, Tegyula. Úgy látszik, új beosztásba kerül, ha belépünk az unióba.
– Miféle új beosztást kap a miniszterelnök, Tematild? – ütköze meg atata.
– Forgalmista beosztást. Hallottam, amikor panaszkodott, hogy még nincs meg a forgalmista végzettsége.
– Matild! A kormányfő arra panaszkodott, hogy Brüsszel be akarja csapni, mert csak zöld fényt adna Szerbiának a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, nem pedig pontos dátumot, ahogyan neki ígérték. Ezért mondta felháborodásában, hogy ő nem forgalmista, hogy zöld fénnyel jelezzenek neki!
A Zacsek pedig elmesélte, hogy az ő nagyszülei már átvészeltek egy árvizet 1940-ben, és a nagypapának a zene mentette meg az életét.
– Jött a hatalmas víz, és elöntötte a házukat. Már majdnem megfulladtak, amikor az öregnek mentőötlete támadt: felfordította az ebédlőasztalt, és ráültette a nagymamát. Így szépen az asztallal együtt kiúszott az ablakon, ahol aztán felvette egy mentőcsónak.
– De hol volt itt a zene, Zacsek?
– Ott, hogy a nagypapám a zongorán kísérte a nagyit.
A Sejsej vajda meg a Karadzsics Radovánt akarta menteni a héten Hágában, amikor tanúskodott mellette.
– Azon röhögtem – kuncoga a Zacsek –, hogy tanúskodás közben milyen szépen felköszöntötte szeretett volt cimboráját, Nikolics Tómót elnökösködése első évfordulóján!
– Mivel köszöntötte fel, Zacsek?
– Azzal a kijelentésével, hogy ők ketten mindent együtt csináltak a boszniai és a horvátországi háború idején, amikor együtt harcoltak Nagy-Szerbiáért, melyben nem lett volna kisebbség. És ha ő emiatt háborús bűnös, ahogyan vádolják, akkor Tómó az ő legközelebbi cinkostársa.
– Ejnye, Zacsek, hogy maga milyen rosszindulatú – inté őt atata. – Hát illik felhánytorgatni a múltat egy jó útra tért politikus esetében? Örüljön neki, hogy faképnél hagyta a flúgos csetnikvajdát, és most már ő is Európa-párti.
– Inkább azt mondanám, hogy Kelet-Európa párti, Gyula zomzéd. Nekem egy leendő uniós állam vezetője ne azzal dicsekedjen, hogy úgy szereti Oroszországot, hogy csak Szerbiát szereti jobban. Miért nem a franciákat vagy a belgákat szereti?
– A Tómóék biztosan valamelyik újvidéki óvodába fogják íratni az öt unokájuk egyikét - találgatá amama.
– Miért íratná az államelnök Újvidékre az unokáját, Tematild?
– Azért, mert azt olvastam, hogy bevezetik a szerb-orosz kétnyelvű oktatást az óvodáinkban. Csak azt nem tudom, hogy a fiú- vagy a lánytagozatokban vezetik be.
– Ilyen őrültséget, mint amit az újvidéki óvodák vezetője javasol! – háborga a Zacsek. –Hogy különítsék el a kisfiúkat a kislányoktól, és oroszul tanítsák őket! Azért, mert egy félnótás moszkvai pedagógus ilyesmivel kísérletezik. Nem tudom, mit kezdenek a szerencsétlen nebulók az orosszal, ha itthon nem kapnak munkát, és mondjuk Dojcslandba mennek vendégmunkásnak? Vodkába fojtják bánatukat?
Aljosa és Iván elhatározza, hogy leszokik az ivásról. Vesznek egy üveg vodkát.
– Ide figyelj, Aljosa! Én ezt az üveg vodkát eldugom az egyik kezembe. Ha kitalálod, hogy melyikbe, akkor megisszuk, és minden rendben. Ha nem találod el, akkor kiöntjük, és soha többé egy kortyot sem iszunk. Na, melyik kezemben van?
– Hmmmm. Lássuk csak...A bal kezedben!
– Gondolkozz egy kicsit, Aljosa! Gondolkozz!
PISTIKE, uniós forgalmista és vízügyi illetékes
