Ámazonban ezt is megértük! Mármint a történelmi megbékélést, amikoris a magyar meg a szerb elnök bácsik fejet hajtottak a szörnyű megtorlások áldozatai előtt, és példát mutattak mindenkinek, hogy kell tisztelniük és szeretniük egymást a szomszédoknak. A Zacsekpeti rögtön el is határozta, hogy meghívja egy fagyira a kis Milica szomszédlányt, amint megkapja a zsebpénzt a faterjától. Merthogy irtó tetszik neki a Milica, csak eddig sose akart vele szóba állni. De hátha ő is nézte a szkupstinai közvetítést, és most már elfogadja tőle a fagyit.
Amama pedig a csúrogi közvetítésen hatódott meg, de annyira, hogy végigszipogta az ünnepi beszédeket. Különösen Áder Jánosnak az a mondata tetszett neki, hogy nincsenek bűnös népek, csak bűnös emberek. De azért az új kiadások is eszébe jutottak.
-Jaj Tegyula, akkor őszre vehetjük az új tankönyveket a Pistinknek – sopánkoda amama. –Pedig a téli tüzelőre akartam félretenni.
-Hogy jut eszedbe eme magasztos történelmi esemény kapcsán olyan prózai dolog, mint a tüzelő meg az iskolai tankönyv, Tematild? – izgula atata. –Miért kellene új tankönyveket venni?
-Hogyhogy miért? Hallottad, hogy mit mondott a Nikolity Tómó elnök, hogy a történelmet rá kell bízni a történészekre. Azoknak meg első dolguk lesz, hogy új tankönyveket írjanak, ebben biztos vagyok. Nekik is a piacról kell megélniük. De remélem, most már szebb fényben fognak bennünket feltüntetni, mint eddig.
-Matild! Nem azt mondta az elnök, hogy át kell írni a történelmet, hanem azt, hogy a múlttal foglalkozzanak a történészek, mi pedig tekintsünk a jövő felé. Biztosan arra gondolt, hogy előbb-utóbb uniós szomszédok leszünk Magyarországgal, és akkor éppen úgy fogjuk szeretni egymást, mint a németek meg a franciák, akiknek szintén volt elszámolni valójuk.
-Hát ami igaz, az igaz, valóban végső ideje volt kimondani a megbékélést – bólogata a Zacsek. –Hetven évet kellett várnunk, hogy a szkupstinában elismerjék, hogy voltak ártatlan magyar áldozatok! Kész tragédia, hogy a legtöbben most hallottak először arról, hogy mit műveltek a magyarokkal. Mert eddig meg voltak győződve, hogy csupa fasisztákat gyilkolásztak a partizánok, és nem értették, miért gyászoljuk mi a gonosztevőket?
Ámde nemcsak ez az egy történelmi esemény jutott erre a hétre, hanem még egy, mert a dátumról is most döntöttek az uniósok, ami szintén bekerül a történelemkönybe. Ha minden igaz, akkor már jövő január előtt elkezdhetik a csatlakozási tárgyalást. Úgyhogy a Zacsekpetivel már ki is számítottuk, hogy mire befejezik, mi éppen betöltjük a 30-at! És mint boldog uniós polgárok, azonnal elutazunk Bécsbe vagy Brüsszelbe, ahol éppen üresedés lesz a szemeteseknél.
Csak atatáékkal lesz kitolva, mert őket a bécsi szemeteseknél se veszik már fel, olyan öregek lesznek. Deviszont hetvenöt éves korukig kell güriznük, mint a boldog svédeknek. Csak nem svéd nyugdíjat fognak kapni.
-Addig kéne elmenni nyaralni, Tegyula, mert ha nyugdíjasok leszünk, nekünk is már csak szociális kenyérre futja, mint a szegény Juliska néninek – sopánkoda amama. –Nagyon kívánkozok mostanában valahová délre! Az azúr tengerre meg a pálmafákra! Igazán elutazhatnánk a montenegrói riviérára, akár busszal, akár vonattal.
-Elment az eszed, Tematild? Most akarsz utazni Montenegróba, amikor ilyen szörnyű balesetek történnek, mint a szegény román zarándokokkal? De a vonat se biztonságos, mert lopják a sineket. Hallottad, hogy Nisnél leállt a vasúti közlekedés, mert egy darabon eltünt a vágány. Gondolom, nem jól fizetett közalkalmazottak vitték el és adták el az ócskatelepen, hanem valami szegény ördögök.
-Mindig találsz kifogást, Tegyula. De vedd tudomásul, hogy nekem a Duna nem helyettesíti a tengert, mert most árvíz után annyi a szúnyog, hogy csak az öreg Takács bácsi jár ki a vízpartra.
-Miért csak a Takács, Tematild?
-Azért, mert ötvenszeres önkéntes véradó, és már megszokta a szurkálást.
-Én is javasoltam az anyósomnak, hogy sétáljon esténként a Duna-parton – szóla a Zacsek.
-Talán a kedves anyósa is önkéntes véradó? – érdeklőde amama.
-Nem, hanem mert mindig panaszkodik, hogy nem bír a vérével. Nagyon hiányzik neki a megboldogult férje, annyira vágyakozik.
Két férfi beszélget.
-És mit csinál a kedves felesége?
-Ó, ő a második férje után vágyakozik.
-Ön talán már a harmadik férje?
-Nem, az első.
