Már az évezred elején is úgy tűnt, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint a globalizáció addigi fő hajtóereje, egyben a szabadkereskedelem fellegvára, előbb-utóbb a globalizáció nagy áldozatává válik. Az USA az utóbbi évtizedekben egyszerre veszít gazdasági, politikai, pénzügyi és kulturális súlyából. 1995-től még tíz éven keresztül átlagon felül, 3 százalékot is meghaladó növekedés jellemezte az amerikai gazdaságot. Főleg a technológiai jellegű nagyberuházások, a termelékenység növekedése, a fogyasztás hitelekből finanszírozott növekedése (!), valamint a népesség számának növekedése képezte akkor a hajtóerőt. A hajtóerő megszűntével azonban a 2008. évi válsággal dollármilliárdok váltak semmivé a tőzsdei indexek folyamatos csökkenése miatt. Az amerikai fogyasztók igényeit ugyanis előtte hitelekből és külföldi kölcsönökből próbálták kielégíteni. A legfőbb hitelező pedig a legnagyobb beszállító, Kína lett, mely következetesen alulértékelve tartotta a saját valutáját a dollárhoz és a többi devizához képest.
Amerika hanyatlása azonban nem csupán egy-két alapvető okkal magyarázható, hanem mérhetetlenül összetett folyamat. Elemzők szerint az USA a századfordulóig már elveszítette az iskolai oktatásban korábban megszerzett igen erős pozícióit is. Az információs-technológiai forradalom és a belőle származó gazdasági növekedés viszont mindenekelőtt az emberi tudásra és képzettségre alapozható.
KÍNA ÉS INDIA A NYERŐ?
Ha nem jön közbe valamilyen rendkívüli esemény, a 21. század második felében már Kínáé lesz a világ legnagyobb gazdasága, megelőzi az Egyesült Államokét is, de jó eséllyel még India is beelőzhet. Mindkét ország azonban maga is rohamosan globalizálódik. A nemrég még biciklis és riksás kínaiak robogókra és autókba ülnek, számítógépet használnak, luxusvillákat építenek, gyorsbüfékben étkeznek stb. De Indiában is gyors változások figyelhetők meg. Kínában a nagy fordulat még a múlt század 80-as éveiben következett be. A kínai kommunista vezetés felismerte: ahhoz, hogy fejlett technológiára tegyen szert, nyitni kell a Nyugat felé, így végül egy kapitalista piacgazdaságú, de kommunista vezetésű ország jött létre. A merev ideológiával részben szakítottak, a kombináció pedig hihetetlenül hatékonynak tűnik. A vezetés rugalmasan tudja kezelni a két ideológia között fennálló, kibékíthetetlennek tűnő ellentmondásokat, így ma már Kína és India jelenti leginkább a pozitív példát a globalizációs keretek között megvalósuló sikeres modernizációra. De vajon jelentheti-e ennek a modellnek a sikere, hogy a fejlődő világ egésze követheti a példát? A londoni Centre for Economics and Business Research tanulmánya szerint már egy évtizeden belül Ázsia fogja uralni a világgazdaságot. Számításaik szerint India már az idén megelőzi az Egyesült Királyságot és Franciaországot, s ezzel a világ ötödik legnagyobb gazdaságává válik. 2030-ig pedig már jó eséllyel a harmadik helyen fog állni. A központ előrejelzése szerint Kína a 2030-as évek elején előzheti meg az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb gazdaságává avanzsálva. Ebből pedig az következik, hogy ezeknek az országoknak a politikai befolyása is növekedni fog a globális színtéren.
A GLOBALIZÁCIÓ VISSZANYAL
Az idei davosi Világgazdasági Fórum egyik kiemelt témája is a globalizáció volt. Narendra Modi indiai miniszterelnök a globalizáció visszafordulására hívta fel a figyelmet, Donald Trump amerikai elnök pedig bejelentette, hogy az amerikai kormányzat importvámot vet ki a napelemekre és a közösségi mosógépekre. A helyzet jelenlegi állása szerint most a fejlett országokban tapasztalható elégedetlenség a globalizációval szemben. Ez gerjeszti azt a háttérben meghúzódó elégedetlenségi hullámot, mely populista politikusok hatalomra jutását eredményezi. Trump elnök szerint a szabadkereskedelmi viszonyokban az amerikaiakat átverték, nemcsak Kína, de az EU és Mexikó is. Pedig alapvetően az USA állította fel a globalizáció szabályait.
Steve Mnuchin, az Egyesült Államok pénzügyminisztere Davosban véletlenül elszólhatta magát, amikor azt mondta, hogy a gyenge dollár külkereskedelmi szempontból országa számára kedvező. A piac ezt azonnal úgy értelmezte, hogy az amerikai kormányzat gyengíteni szeretné a dollárt. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke is figyelmeztette az amerikaiakat, hogy az árfolyam kereskedelmi célú befolyásolása nemzetközi egyezménybe ütközik. Az IMF-tagok ugyanis abban egyeztek meg, hogy nem alkalmaznak árfolyamgyengítést a versenyképesség növelése érdekében, Trump viszont azt nyilatkozta erre, hogy az erős dollár erős Amerikát jelent. A piac ennek ellenére inkább arra játszik, hogy az amerikai kormányzat valóban gyengíteni szeretné a dollárt. Trump 2017 januárjában jelentette be, hogy a választási ígéretét betartva, kormányzata kivonul a 12 ország részvételével zajló TTIP-tárgyalásokról. Az elnök szerint ugyanis a szabadkereskedelmi megállapodások miatt szűntek meg az amerikai munkahelyek.
