A gazdaság teljesítményét illusztrálandó, általában a GDP növekedéséről vagy csökkenéséről beszélünk. De vajon mennyire tükrözi a bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, azaz GDP) a gazdaság valódi teljesítményét? Ahogyan minden mutatószámot és statisztikai adatot, GDP-t is érdemes fenntartásokkal kezelni. Nem árt mindig megvizsgálni azt is, hogyan és milyen adatok alapján számítják. Fontos az adatok begyűjtésének és feldolgozásának módja is, hiszen a „menet közbeni” hibák értelmetlenné vagy félreérthetővé teszik az adatok alapján kifejezett mutatószámokat. Az ilyen számok alapján pedig aztán téves következtetésekre juthatnak az elemzők és a pozícióban lévő döntéshozók egyaránt.
A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak, azaz a termékek és szolgáltatások összességének egy adott pénznemben kifejezett értéke. Ha a vizsgált időtartam nincs eleve megszabva, akkor alapértelmezésként egy évet számítunk. A GDP eredetileg a nemzeti jövedelmet és a teljesítményt is méri, illetve segítségével lehet mérni. Egy adott országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként is gyakran használják az egy főre jutó GDP-t, ami azonban túlzottan leegyszerűsítésnek tekinthető. A tőzsdék, hitelminősítők érzékenyen reagálnak a GDP alakulására, ezért a róla szóló információ pénzt jelenthet. Ugyanakkor már korábban is minden kicsit is hozzáértő tisztában volt azzal is, hogy az adatokat fenntartással kell kezelni. Az utóbbi időben pedig egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a GDP egy idejétmúlt kategóriává vált.
MI MENNYI?
Ha minden megtermelt javat és minden szolgáltatást pontosan ki lehetne értékben fejezni, és bekerülne egy nyilvántartásba, akkor is lennének buktatói a GDP kiszámításának. Ugyanakkor közismert jelenség, hogy a globális adócsalás hatalmas összegeket tesz a „nyilvántartás” számára láthatatlanná, az utóbbi időben rohamosan terjedő digitális gazdaságot pedig egyszerűen képtelenség felmérni. Az utóbbi években a gazdaság valódi motorja már nem csupán az árutermelés, az informatika is jelentős szegmenssé nőtte ki magát. A gond pedig abban rejlik, hogy amíg egy bizonyos árucikk értéke viszonylag pontosan kifejezhető, az IT-szektorban nehézségekbe ütközik a beárazás. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben egy-egy szolgáltatás ingyenesként jelenik meg, de mégis van mögötte pénzmozgás. Gondoljunk csak a közösségi oldalak ingyenes szolgáltatásaira, amikből viszont több módon is valódi értéket, pénzt lehet csinálni. Ha például valaki ingyen tájékozódik a világhálón, számára az életszínvonal emelkedését jelentheti, de a statisztikákban ilyesmi nem jelenik meg. A GDP ilyenkor akár csökkenést mutathat ki, mert a fogyasztó az interneten tájékozódik, ezért nem veszi meg a könyvet vagy az újságot. Megszűnnek vagy leépülnek azok a hagyományos vállalkozások, amik pénzért kínálnak olyan szolgáltatásokat, melyekhez az interneten ma már ingyen igényelhetők. Ez a fajta GDP-csökkenés a valóságban a jólét emelkedése a fogyasztók szempontjából. De az olyan innovatív vállalkozások, melyek a javak megosztásán alapulnak, szintén nehezen sorolhatók be bármelyik statisztikai rovatba. Még nehezebben számszerűsíthetőek, viszont hihetetlenül gyorsan terjednek. A politikusok viszont a világon mindenütt a GDP növekedését tartják a legfontosabbnak a hivatalos beszédeikben. Az informatika korában a „láthatatlan gazdaság” fontosabb, mint bármikor korábban.
SZÜRKE, DE LÁTHATATLAN
Van a gazdaságnak egy másik olyan (láthatatlan) szegmense is, mely értelmetlenné teszi a statisztikákat. Különösen érvényes ez ránk! Érdekes már a szóösszetétel is, de azt mondhatjuk, a hivatalos adatok szerint Szerbiában továbbra is jelentős szerepet tölt be a feketegazdaság. A be nem jelentett foglalkoztatás és a forgalmi adó elszámolása nélküli termékértékesítés és szolgáltatás már a 90-es évek embargós, háborús időszakában hatalmas méreteket öltött. A dolog természetéből adódóan nincsenek pontos adatok, de becslések szerint a szürkegazdaság részaránya ma is elérheti a GDP-nek a 30 százalékát. Az államigazgatási minisztérium becslése szerint emiatt naponta 8 millió eurónyi állami bevételtől esik el az ország. Ha mégis a statisztikákat nézzük, azt olvashatjuk, hogy 2017-ben a felügyelőségek a feketén foglalkoztatott személyek alkalmazása és a számla ki nem adása miatt 231 millió dinár bírságot róttak ki. 2017-ben 53 424 ellenőrzést hajtottak végre, s ezek során 22 411 illegálisan foglalkoztatott személyt fedtek fel, ami csaknem 3000-rel több, mint 2016-ban. A napokban egy konferencia keretében a kormány képviselői bemutatták a Mondj nemet a nem legális foglalkoztatásnak! elnevezésű akciótervet, melyet a szürkegazdaság visszaszorítása végett dolgoztak ki. A Helyi Gazdaságfejlesztésért Felelős Nemzeti Szövetség (NALED) rendezvényén a szerbiai német nagykövet is részt vett. Elhangzott, hogy Szerbiában minden harmadik vállalat és minden harmadik munkavállaló valamilyen formában feketén is dolgozik, tehát a hivatalos statisztikai kimutatásokban láthatatlan.
